– Ez a ház az enyém. És egyikőtöknek sincs joga úgy bánni velem benne, mintha a cselédetek lennék.

A hangom végigvisszhangzott az étkezőn.

A nevetés egyetlen pillanat alatt elhalt.

Ofelia asszony elkerekedett szemmel meredt rám.

Aztán gúnyosan felnevetett.

– Halljátok ezt? Most már ez az élősködő azt állítja, hogy övé a ház! Rodrigo, mondd meg a feleségednek, hogy hagyja abba ezt a nevetséges színjátékot!

A férjem felállt, az arca megkeményedett a dühtől.

– Valeria, tedd el azokat a papírokat, és menj vissza a konyhába! Nem fogom hagyni, hogy mindenki előtt megszégyenítsd az anyámat.

Hosszan néztem rá.

Valaha imádtam azokat a szemeket.

Most azonban már csak gőgöt és félelmet láttam bennük.

– Ülj le, Rodrigo. Ma végre te fogsz engem meghallgatni.

Kinyitottam a mappát, és az asztalra helyeztem a tulajdoni okirat hitelesített másolatát.

– Ezt az ingatlant a szüleim vásárolták, három hónappal az esküvőnk előtt. Itt van a dátum, a nyilvántartási szám és a tulajdonos neve. Az én nevem. A maga fia egyetlen pesót sem fizetett ezért a házért, Ofelia asszony.

Kínos csend telepedett az étkezőre.

Ernesto bácsi, az anyósom legidősebb bátyja, megigazította a szemüvegét, és közelebb hajolt az iratokhoz.

– Várj csak, kislányom! Azt akarod mondani, hogy Rodrigo soha nem is vásárolta meg ezt a házat?

– Pontosan. A szüleim vették nekem.

Rodrigo megpróbálta kikapni a kezemből a mappát.

De még időben elhúztam előle.

– Soha többé nem veszel el tőlem semmit.

Életében először hátrált meg előttem.

Az anyja arca vörösre váltott.

– Hazugság! Az én fiam rengeteget dolgozik! Nagyon fontos pozíciója van! Ő maga mondta nekünk, hogy megvette ezt a villát!

– Akkor talán kérdezze meg tőle, miért kellett két éven át hazudnia a saját családjának!

Ezután a vendégekhez fordultam.

– Amikor összeházasodtunk, Rodrigo arra kért, hogy titkoljam el, hogy a szüleim vették a házat. Szégyellte, hogy a feleségének több pénze van, mint neki. Én beleegyeztem, mert meg akartam óvni a büszkeségét. Akkor azt hittem, így mutathatom meg, mennyire szeretem.

Mély levegőt vettem.

– Csakhogy ez a titok tökéletes ürügyet adott az anyjának arra, hogy háztartási alkalmazottként bánjon velem.

Clara néni, aki addig egy szót sem szólt, a kezemen lévő nyomokra pillantott.

– Ezt az egész ebédet tényleg egyedül készítetted?

Bólintottam.

– Hajnali négy óta dolgozom rajta. És nem ez az első alkalom, hogy nekem kell mindent megcsinálnom, miközben ők pihennek. Néhány héttel ezelőtt még azt sem engedték meg, hogy leüljek vacsorázni abból az ételből, amit én magam főztem.

A rokonok közül többen zavartan összenéztek.

Ofelia ismét az asztalra csapott.

– Mert te nem is dolgozol! Az én fiam tartja el ezt a háztartást!

Ez a vád azonban már nem fájt.

Elővettem egy másik mappát.

– Szabadúszó grafikusként dolgozom. Vannak szerződéseim, adóbevallásaim és jövedelemigazolásaim. A házasságunk alatt én fizettem a háztartás kiadásainak nagy részét. Sőt, a ruhákat, az utazásokat és sok olyan luxuscikket is én finanszíroztam, amelyekkel Rodrigo a saját sikereként dicsekedett.

Több bankszámlakivonatot helyeztem elé.

Az arca egy pillanat alatt elsápadt.

– Valeria, ez magánügy – motyogta.

– A méltóságom is magánügy volt. Téged mégsem zavart, amikor hagytad, hogy az anyád az egész családod előtt a sárba tiporja.

Ezután megmutattam a legfontosabb banki tranzakciókat.

– Két éven át a közös számlánkra utaltam a megtakarításaimat. Rodrigo ennek nagy részét éttermekre, bulikra, ajándékokra és állítólagos befektetésekre költötte. Még Brenda motorkerékpárját is ebből a pénzből vásárolta.

Brenda arcáról eltűnt a mosoly.

– Azt a bátyám ajándékozta nekem!

– Igen. Abból a pénzből, amely arra a számlára került, ahová én utaltam a keresetemet.

Rodrigo homlokán izzadságcseppek jelentek meg.

– Pontosan tudtad, hogy az a számla mindkettőnk nevén van!

– Azt tudtam, hogy a közös jövőnkre gyűjtünk. Azt viszont nem, hogy titokban kiüríted a számlát, csak hogy olyan gazdagnak tűnj, amilyen sosem voltál. És azt sem tudtam, hogy több százezer pesót veszítettél olyan befektetéseken, amelyekhez még csak nem is értettél.

Ernesto bácsi lassan letette a poharát.

– Rodrigo, nekünk azt mondtad, hogy több sikeres befektetésed is van.

A férjem nem válaszolt.

– Azt is mondtad, hogy a feleséged alig keres annyit, amennyiből a saját kiadásait fedezni tudja – tette hozzá Clara.

A gondosan felépített hazugságok sorra omlottak össze.

Ofelia kétségbeesetten keresett valami újabb ürügyet, hogy belém köthessen.

– Még ha a ház a te neveden is van, akkor is a fiam felesége vagy! Ami a tiéd, az az övé is! És a lányomnak ugyanannyi joga van itt lakni, mint neked!

– Nem, asszonyom. Brenda nem tulajdonosa ennek a háznak. A házasságom pedig nem teszi érvénytelenné azokat a tulajdoni iratokat, amelyeket még az esküvőnk előtt kaptam.