Erősen megszorítottam a fényképet.
Nem szóltam semmit.
Alejandro mindig azt mondta, nem akar gyereket.
Azzal érvelt, hogy egy kisbaba csak keresztülhúzná a közös terveinket.
Én pedig hittem neki.
Miközben velem a közös jövőnkről beszélt, a vállalkozásom pénzéből már egy másik családnak épített életet.
Beatriz a mentőautóból hallgatta végig a beszélgetésünket.
Hirtelen a szája elé kapta a kezét.
– Alejandro azt ígérte, hogy annak a gyereknek soha semmiben nem lesz hiánya – motyogta.
A nyomozó azonnal felé fordult.
– Tehát ön tudott arról, hogy a fiának másik kapcsolata is van?
Az anyósom megpróbálta kijavítani magát.
De már késő volt.
Egész testében remegni kezdett, és egyre csak azt hajtogatta, hogy minden az én hibám.
Szerinte folyamatosan megaláztam a fiát azzal, hogy többet kerestem nála.
Amikor a rendőrök megemlítették, hogy Alejandro valószínűleg életét vesztette a robbanásban, Beatriz súlyos rosszullétet kapott.
Kórházba kellett szállítani.
Én közben átadtam az ügyészségnek az előző esti kamerafelvételt, a biztosítási dokumentumok másolatait és azt a fényképet, amelyet Alejandro telefonjának üzenetéről készítettem.
Pontosan elmondtam, mikor kezdtem gyanakodni, hol tartózkodtam a segélyhívás idején, és a híváslistámat is a nyomozók rendelkezésére bocsátottam.
Nehéz kérdéseket tettek fel.
Némelyik kifejezetten kellemetlen volt.
De mindegyikre válaszoltam.
Három nappal később az igazságügyi szakértők megerősítették a két áldozat személyazonosságát.
Alejandro és Claudia voltak.
A szakértők arra utaló nyomokat is találtak, hogy a szellőzőrendszert szándékosan megváltoztatták, és emiatt veszélyes mennyiségű gáz halmozódott fel.
A tűz a tárgyi bizonyítékok jelentős részét megsemmisítette.
De a biztonsági felvételen pontosan látszott, mit tett Beatriz.
A nyomozók többé nem egyszerű háztartási balesetként kezelték a robbanást.
Alejandro ravatalozásán az anyja nem jelent meg.
Még mindig kórházban feküdt, pszichiátriai kivizsgálás alatt.
A rokonai azonban ott voltak.
Egymás között arról suttogtak, hogy én okoztam az egész tragédiát, mert nem voltam hajlandó átadni Alejandrónak a borászat irányítását.
Az egyik nagynénje egyenesen a koporsó előtt lépett oda hozzám.
– Ha nem lettél volna ilyen büszke és beképzelt feleség, az unokaöcsém még ma is élne.
A szemébe néztem.
Nem emeltem fel a hangomat.
– Az unokaöccse megpróbált megölni. És én nem fogok bocsánatot kérni azért, mert túléltem.
A temetés után visszatértem dolgozni.
Ott azonban egy újabb tragédia várt rám.
Kiderült, hogy Alejandro három éven keresztül nem létező beszállítókat használt, mesterségesen megemelt számlákat fizettetett ki, és olyan beszerzéseket könyvelt el, amelyek valójában soha nem történtek meg.
Így összesen harmincnyolcmillió pesót tüntetett el a vállalkozásomból.
Raúl, az informatikai vezetőnk, szerencsére megőrizte annak a számítógépnek a biztonsági mentéseit, amelyet Alejandro korábban többször is megpróbált vele teljesen letöröltetni.
A visszaállított e-mailek, banki átutalások és üzenetváltások között két luxuslakás nyomára bukkantunk Tijuanában.
Mindkettőt a borászat pénzéből vásárolták.
A tulajdoni lapokon azonban Claudia neve szerepelt.
Egy hajnalon egyedül ültem egy hotelszobában, és az üzeneteiket olvastam.
Alejandro ezt írta:
„Az a vénasszony, az anyám, azt hiszi, Mariana lenéz minket.”
Claudia megkérdezte:
„És mi lesz, ha rájön, mi történt a pénzzel?”
Alejandro válasza ott világított a képernyőn.
„Arra már nem lesz ideje. A borospincében minden elő van készítve. Amint megkapom a biztosítási pénzt, te és a kisfiú úgy fogtok élni, mint a királyok.”
Azonnal le kellett csuknom a laptopot.
Olyan erős hányinger tört rám, hogy a mosdó fölé görnyedtem.
De nem az fájt a legjobban, hogy Alejandro már nem szeretett.
Hanem az a felismerés, hogy miközben én reggelente kávét főztem neki, esténként pedig elmeséltem a félelmeimet, ő hónapokon keresztül azt számolgatta, mennyit érne a halálom.
Felhívtam az ügyvédemet, Lucía Herrerát.
Együtt megbíztunk egy független könyvvizsgáló céget, hogy vizsgálja át a vállalkozás pénzügyeit.
Feljelentést tettünk a csalárd pénzügyi műveletek miatt, és vagyonbiztosítási intézkedéseket kértünk, nehogy eltüntethessék azokat az ingatlanokat és egyéb vagyontárgyakat, amelyeket feltehetően a cég pénzéből vásároltak.
Szakértői vizsgálatok és jogi eljárások sora következett.
De a bankszámlák mozgásai olyan történetet meséltek el, amelyet senki sem tudott hitelesen megcáfolni.
Claudia családja dühödten reagált.
Az anyja, Rosa, egy nap megjelent az irodámban a fiával, Ivánnal.
Tulajdoni lapok másolatait hozták magukkal, és követelték, hogy azonnal mondjak le a lakásokkal kapcsolatos minden igényemről.
