Nem válaszoltam.
Elmentettem az üzenetet, majd kikapcsoltam a telefont.
Addigra már megértettem, hogy nincs értelme meggyőznöm azokat, akik inkább vakon védik Diegót, mintsem szembenéznének az igazsággal.
Nekem a saját biztonságommal kellett foglalkoznom.
Az igazságszolgáltatást pedig hagynom kellett dolgozni.
A döntő bizonyíték Dr. Rafael Luna rendelőjéhez kapcsolódó kommunikáció és pénzmozgások bírósági engedéllyel végzett vizsgálata során került elő.
A visszanyert adatok között olyan beszélgetéseket találtak, amelyek összekötötték az orvost Sofíával.
Emellett szakmailag indokolatlan pénzátutalásokra bukkantak, valamint eltérésekre az eredeti orvosi leleteim és a nekem átadott másolatok között.
Dr. Luna a vizsgálatok során azt állította, hogy látszólag spontán kialakult szívritmuszavarban szenvedek.
Csakhogy bizonyos eredmények egyáltalán nem támasztották alá ezt a diagnózist.
Az ügyészség hivatalos vizsgálatot indított az orvos szerepének tisztázására, és további bizonyítékokat szerzett.
Diego eközben kétségbeesetten próbált kapcsolatba lépni velem.
Virágokat küldött.
Üzeneteket írt.
E-mailekkel bombázott.
„Ana, kérlek, gyere haza! Nem értem, mi történik.”
„Szeretlek. Bármilyen problémát meg tudunk oldani együtt.”
„Ha valami miatt haragszol, beszéljük meg felnőtt módjára.”
A legutolsó üzenete azonban így szólt:
„Azonnal fel kell oldanod a bankszámlák zárolását. Alkalmazottak megélhetése függ tőlem.”
Hosszan néztem azokat a szavakat.
Megpróbált megölni.
És még mindig volt képe pénzt követelni tőlem.
Elena azt tanácsolta, hogy semmiképpen se válaszoljak neki közvetlenül.
Addigra már védelmi intézkedések voltak érvényben, a hatóságok pedig tovább folytatták a nyomozást.
Nem sokkal később elegendő bizonyíték gyűlt össze ahhoz, hogy a nyomozók kérvényezzék a szükséges bírói végzéseket.
Dr. Lunát kihallgatásra idézték, és hivatalosan is vizsgálat indult ellene.
A pénzügyi és orvosi dokumentumokkal szembesítve végül beismerte, hogy jogtalan kifizetéseket fogadott el.
Cserébe meghamisított bizonyos egészségügyi adatokat, és vállalta, hogy halálom esetén hamis orvosi jelentést készít.
A vallomása segített rekonstruálni a terv egyik legfontosabb részét.
Sofía vette fel vele a kapcsolatot.
Diego biztosította a pénzt.
Mindhárman arra számítottak, hogy a halálom egy korábban diagnosztizált szívbetegség természetes szövődményének fog tűnni.
De az orvos még valamit elárult.
– A nő mindenáron biztos akart lenni abban, hogy a férj megkapja a biztosítási összeget – magyarázta Sofíára utalva. – Ugyanakkor azt is megkérdezte, hogy szükség esetén később rá lehetne-e hárítani az egész felelősséget.
Amikor Elena beszámolt ezekről a szavakról, teljesen ledermedtem.
Sofía nemcsak engem akart elárulni.
Arra is kész lett volna, hogy feláldozza Diegót, ha a helyzet rosszra fordul.
Ebben az egész összeesküvésben senki sem szeretett igazán senkit.
Mindenki csupán eszköz volt a másik számára, hogy pénzhez jusson.
A letartóztatás egy péntek délután történt.
Sofía találkozót beszélt meg Dr. Lunával a rendelője közelében található kávézóban.
Azt tervezték, hogy tisztáznak néhány, az orvosi dokumentumokkal kapcsolatos függő ügyet.
Az ügyészség azonban már tudott a találkozóról, és a nyomozás keretében intézkedett.
Amikor Sofía kilépett a kávézóból, több nyomozó odalépett hozzá, igazolta magát, majd végrehajtotta az elfogatóparancsot.
A nő eleinte felháborodást színlelt.
Aztán Diegót kezdte vádolni.
Amikor pedig rájött, mennyi bizonyíték van ellene, sírva fakadt.
– ÉN NEM AKARTAM, HOGY MEGHALJON! DIEGO KÉNYSZERÍTETT!
Csakhogy a megtalált üzenetek egyértelműen cáfolták az állítását.
Nem kívülálló szemlélő volt.
Aktívan részt vett a terv kidolgozásában.
Diegót még azon az estén letartóztatták, amikor kilépett a vállalata irodájából.
Elena később elmesélte, hogy az első kérdése az volt, ki értesítette a rendőrséget.
A második kérdése még sokatmondóbb volt.
– Ana még él?
Nem azt kérdezte, hol vagyok.
Nem azt, hogy jól vagyok-e.
Csak azt akarta tudni, életben vagyok-e még.
Mintha az, hogy túléltem, a lehető legrosszabb hír lett volna számára.
Több hét telt el, mire újra találkoztam vele.
Egy bírósági eljárás során láttam viszont, ahová az ügyvédeim kísértek el.
Diego a terem túlsó oldalán ült.
Lefogyott.
Mély karikák sötétlettek a szeme alatt, a ruhája gyűrött volt.
Amikor meglátott, tágra nyílt a szeme.
Néhány másodpercig szinte meghatottnak tűnt.
– Ana…
Nem válaszoltam.
– Szerelmem, kérlek, hallgass meg!
A „szerelmem” szó olyan undort váltott ki belőlem, amelyet képtelen lennék leírni.
– Soha többé ne nevezz így.
Diego lesütötte a szemét.
– Hibákat követtem el.
– Hibákat? – ismételtem meg. – Így nevezed azt, hogy megpróbáltad megölni a saját feleségedet?
Az arcát a kezébe temette.
– Kétségbe voltam esve. Az adósságok teljesen tönkretettek.
– Segítséget kérhettél volna tőlem.
– Te soha nem érthetted volna meg, milyen érzés állandóan az árnyékodban élni.
Ez a válasz végleg felnyitotta a szememet.
Nem azért érzett megbánást, amit velem akart tenni.
Az bántotta, hogy sikeresebb voltam nála.
– Diego, segítettem neked elindítani a vállalkozásodat. Ügyfeleket mutattam be neked, és bíztam benned akkor is, amikor senki sem akart befektetni a cégedbe. Soha nem vártam el, hogy gazdagabb legyél nálam.
– Mindig te oldottál meg mindent – motyogta. – Melletted teljesen haszontalannak éreztem magam.
– Ezért úgy döntöttél, hogy bebizonyítod, nem vagy haszontalan, méghozzá azzal, hogy megölsz engem?
Nem válaszolt.
Ekkor feltettem neki az egyetlen kérdést, amelyre még mindig választ akartam kapni.
– Szerettél engem valaha egyáltalán?
Diego felemelte a tekintetét.
Hosszú ideig hallgatott.
Végül halkan megszólalt:
– Eleinte igen. De Sofía mellett fontos embernek éreztem magam.
Csak néztem őt.
Nem éreztem féltékenységet.
Még gyűlöletet sem.
Csupán végtelen szomorúságot amiatt a nő miatt, aki régen voltam.
A nő miatt, aki egy férfi sértett büszkeségét elegendő oknak hitte arra, hogy feláldozza a saját álmait.
– Diego, nem azzal volt a baj, hogy nem voltál elég fontos. Hanem azzal, hogy nem voltál becsületes.
Felálltam.
– Ana, várj! Újrakezdhetjük!
Utoljára ránéztem.
– Én valóban újra fogom kezdeni. De nélküled.
A nyomozás még hónapokig folytatódott.
Újabb átutalások, üzenetek és tanúvallomások kerültek elő.
Azt is bizonyították, hogy Diego már a születésnapom előtt olyan dokumentumokat és pénzügyi ügyleteket készített elő, amelyekkel anyagi előnyhöz akart jutni.
Sofía megpróbált kedvezőbb elbírálást kialkudni azzal, hogy információkat szolgáltatott a többi résztvevőről.
Dr. Luna több szabálytalanságért is elismerte a felelősségét.
Mindhármuk ellen büntetőeljárás indult a saját tetteik miatt.
Amikor végül megszülettek az elmarasztaló ítéletek, Ricardo mellett ültem a tárgyalóteremben.
Minden döntést végighallgattam.
Nem ünnepeltem.
Korábban sokszor elképzeltem ezt a pillanatot.
Azt hittem, hatalmas boldogságot fogok érezni, amikor végre meglátom, hogy megfizetnek azért, amit tettek.
Csakhogy az igazságszolgáltatás nem adhatta vissza az elvesztegetett éveimet.
Nem törölhette el azokat az éjszakákat, amikor rémálmokból riadtam fel.
Nem szüntethette meg azt a rettegést sem, amely minden alkalommal elfogott, amikor valaki étellel kínált.
