Megfagyott bennem a vér.

– A pénz miatt?

Julián bólintott.

Aztán megmutatta, ki állt kapcsolatban az egyik olyan beszállító céggel, amely a gyanús számlákat kiállította.

Vanessa.

A nő a BMW-ből.

És amikor az elbocsátott ápolónő elmesélte, mit fedezett fel a műtőkben, rádöbbentem, hogy ez az ügy már régen nem csak a házasságomról szólt.

Betegek egészsége és akár az élete is veszélyben lehetett.

3. RÉSZ

– Marisol Hernández vagyok. Hét évig dolgoztam ápolónőként abban a klinikában. Egészen addig, amíg a férje úgy nem döntött, hogy kirúg, mert túl sokat kérdezősködtem.

A velem szemben ülő nő körülbelül negyvenöt éves lehetett.

A haját szorosan összefogta, és olyan nyugalommal beszélt, amely különös ellentétben állt remegő kezével.

Az asztalon sebészeti eszközöket tartalmazó dobozokról készült fényképek, számlák és raktári nyilvántartások hevertek.

– Eleinte azt hittem, egyszerű adminisztrációs hibákról van szó – folytatta. – Az eszközök mindig a megfelelő papírokkal érkeztek, de néhány doboz tartalma nem egyezett a beszerzési nyilvántartással. Később rájöttem, hogy a klinika kiváló minőségű termékeket számlázott ki, miközben valójában olyan anyagokat használtak, amelyek nem feleltek meg az engedélyezett előírásoknak.

– És az orvosok tudtak erről?

– Néhányan sejtették, hogy valami nincs rendben. Mások megbíztak a férjében, hiszen ő irányította a beszerzéseket. Amikor megpróbáltam szólni az orvosigazgatónak, Sergio azzal fenyegetett, hogy lopás miatt feljelent.

Csak ültem, és a fényképeket bámultam.

Éveken át azt hittem, hogy a férjem egyszerűen szorgalmas és becsvágyó ember.

Talán túlságosan is büszke a vagyonára.

De soha nem tudtam volna elképzelni róla, hogy képes mások életét és egészségét veszélybe sodorni csak azért, hogy még több pénz legyen a bankszámláján.

– És mi köze ehhez Vanessának? – kérdeztem.

Marisol néhány számlára mutatott.

A beszállító cég Vanessa egyik rokonának nevén volt bejegyezve, és maga Vanessa is részt vett több szerződés megtárgyalásában, kereskedelmi képviselőként.

Ez önmagában még nem bizonyított bűncselekményt.

A dátumok, az összegek és a gyanús szállítmányok azonban mindenképpen alapos vizsgálatot indokoltak.

Julián ekkor közbeszólt.

– Cristinának tudnia kell, hogy egyelőre bizonyítékokra utaló nyomok vannak a kezünkben, nem pedig jogerős ítélet. Éppen ezért mindent át kell adnunk azoknak, akik hivatalosan kivizsgálhatják az ügyet.

Azonnal felhívtam Valeriát.

Az ügyvédnő még határozottabban fogalmazott.

– Semmiképpen ne szembesítsd Sergiót ezekkel az információkkal. És eszedbe se jusson dokumentumokat vagy vádakat közzétenni a közösségi médiában. Mateo biztonsága a legfontosabb. Marisolnak a hatóságokhoz kell fordulnia, a klinika vezetésének pedig ellenőriznie kell az orvosi eszközöket, mielőtt újra felhasználnák őket.

Még aznap délután Marisol ügyvédi segítséggel hivatalos feljelentést tett.

A klinika orvosi vezetőségét és az illetékes egészségügyi hatóságokat is értesítették.

Én hazamentem, és igyekeztem úgy viselkedni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Ám amikor Sergio belépett a nappaliba, és telefonon egy cancúni nyaralásról beszélgetett, olyan mély undort éreztem iránta, amilyet korábban soha.

– Cancún? – kérdeztem, amikor letette a telefont.

– Üzleti konferencia.

– Milyen érdekes. Én azt hittem, a konferenciákra dolgozni járnak.

Gyanakodva nézett rám.

– Már megint kezded?

– Nem. Többé nem.

És ezúttal komolyan is gondoltam.

Már nem akartam magyarázatokat követelni tőle.

Rájöttem, hogy semmiféle kifogás, bocsánatkérés vagy érvelés nem adhatja vissza azt a férfit, akiről valaha azt hittem, hogy ismerem.

A következő napokban minden figyelmemet a tanításra fordítottam.

A zeneiskola a menedékemmé vált.

Olga igazgatónő egy kis tantermet bocsátott a rendelkezésemre.

Volt benne egy pianínó és egy ablak, amelyből az udvaron virágzó jakarandafákra lehetett látni.

Az első tanítványaim kisgyerekek voltak, akik még alig ismerték fel a hangjegyeket.

De amikor meghallottam, ahogy életük első dallamait játszották, olyan öröm töltött el, amelyet képtelen voltam szavakba önteni.

Egyik délután, miközben egy dalt tanítottam nekik, Mateo jelent meg az ajtóban.

– Anya, mutathatok valamit?

Leült egy kis dobfelszerelés mögé, és elkezdett játszani egy ritmust, amelyet egész héten gyakorolt.

Nem volt tökéletes.

Kétszer el is rontotta.

De mosolygott.

És abban a pillanatban rádöbbentem, milyen régen nem láttam már ilyen boldognak a fiamat.

Azon az éjszakán csendben sírtam.

De nem a szomorúságtól.

Hanem azért, mert lassan visszakaptam az életünknek azokat a darabjait, amelyekről már azt hittem, örökre elvesztek.

Sergio azonban képtelen volt elviselni a függetlenségemet.

– Mostanában feltűnően jókedvű vagy – jegyezte meg egyik este vacsora közben. – Csak nem találtál egy másik férfit, aki hajlandó eltartani?

– Találtam egy munkát, amit szeretek.

– Abból, amit keresel, még az autóm kerekeire sem futná.

Régebben lesütöttem volna a szememet.

Ezúttal azonban letettem az evőeszközöket az asztalra.

– Lehet, hogy nem tudnék venni magamnak egy BMW-t, Sergio. De a saját kiadásaimat már én fizetem. És a fiunk szemébe tudok nézni anélkül, hogy szégyellnem kellene, miből élek.

Dühösen felpattant.

Teresa asszony, aki aznap este nálunk vacsorázott, egyetlen szót sem szólt.

Életében először nem sietett a fia védelmére.

Másnap történt valami, ami váratlanul felgyorsította az eseményeket.

Ida Salazar hívott fel.

Ő volt a klinika egyik fő tulajdonosa és az orvosigazgató felesége.

Évek óta ismertük egymást, bár soha nem voltunk különösebben közeli barátnők.

– Cristina, beszélnem kell veled. Sergióról van szó.

Egy polancói kávézóban találkoztunk.

Ida több bankszámlakivonatot tett elém az asztalra.

– Átvizsgáljuk a pénzügyeinket. Olyan éttermi számlákra, szállodai költségekre és más személyes kiadásokra bukkantunk, amelyeket valaki jogosulatlanul a cég számláiról fizetett ki.

Azonnal felismertem egy luxusétterem nevét.

Julián korábban éppen ott fényképezte le Sergiót Vanessával.

Ida észrevette az arckifejezésemet.

– Tudtad, hogy a férjednek viszonya van?

Bólintottam.

Egy pillanatra úgy éreztem, mindjárt elsírom magam.

De vettem egy mély levegőt.

– Akkor tudtam meg, amikor a saját szememmel láttam, hogy megcsókolja a nőt. Éppen az édesanyját vittem haza az orvostól.

Ida lehunyta a szemét.

– Hihetetlen, hogy ennyire pimasz volt.

Elmondtam neki, hogy az ügyvédnőm segíthet kapcsolatba lépni azokkal, akik már vizsgálják a klinikával kapcsolatos gyanús dokumentumokat.

Ida meg sem próbálta mentegetni Sergiót.

– A férjemmel tizenöt évet áldoztunk az életünkből erre a klinikára. Ha valaki a cég pénzét a saját meggazdagodására használta, és közben veszélyeztette a betegeink biztonságát, felelnie kell érte.

Két éjszakával később Sergio és Vanessa hatalmas botrányt rendeztek ugyanabban a luxusétteremben.

Ida éppen ott vacsorázott néhány kollégájával, és később ő mesélte el nekem, mi történt.

Vanessa sértegetni kezdett egy pincérnőt, mert túl későn szolgálták fel az ételt.

– Fogalma van róla, mennyibe kerül ez a ruha?! Nem fogom eltűrni, hogy valami hozzá nem értő senki így szolgáljon ki! – kiabálta.

Sergio azonnal követelte, hogy hívják oda az étterem vezetőjét.

Ám amikor néhány méterrel arrébb meglátta Idát, földbe gyökerezett a lába.

– Sergio – szólalt meg Ida, miközben odalépett hozzájuk. – Micsoda véletlen, hogy itt találkozunk! Éppen tisztáznunk kellene néhány terhelést a klinika számláin.