Vanessa gúnyosan felnevetett.

– Maga meg kicsoda? Egy újabb unatkozó vénasszony, aki idejött zaklatni minket?

Ida rendíthetetlen nyugalommal nézett rá.

– Annak a vállalatnak az egyik tulajdonosa vagyok, amelynek a számlájáról úgy tűnik, ezeknek a kiadásoknak egy részét fizették.

Sergio arca falfehérré vált.

– Ida, ezt holnap is megbeszélhetjük.

– Természetesen. Holnap. Az ügyvédekkel és a külső könyvvizsgálóval tartott megbeszélésen.

Vanessa felháborodva felpattant, és kiviharzott az étteremből.

Valaki közben videóra vette a pincérnővel folytatott veszekedés egy részét.

A felvétel hamarosan terjedni kezdett a közösségi oldalakon.

De nem a nyilvános megszégyenülés volt az, amitől Sergio igazán megrémült.

Hanem az, amikor rájött, hogy a belső ellenőrzés már javában zajlik.

Egy héttel később a tulajdonostársak ideiglenesen felfüggesztették Sergiót az adminisztratív feladatai alól, amíg átvizsgálták a szerződéseket és a pénzmozgásokat.

Sergio tajtékozva érkezett haza.

– TE ÁLLSZ MINDEN MÖGÖTT!

Éppen levest főztem Mateónak.

– Mégis mi mögött?

– Ne játszd az ártatlant! Ida tud Vanessáról! Vizsgálják a számláimat!

– Talán gondolnod kellett volna a következményekre, mielőtt mások pénzét kezdted költeni.

Az arca eltorzult a dühtől.

– El fogom venni tőled Mateót! Bebizonyítom, hogy alkalmatlan anya vagy!

Ebben a pillanatban a fiunk megjelent a konyhaajtóban.

– Apa, ne kiabálj anyával!

Sergio felé fordult.

– TAKARODJ A SZOBÁDBA!

Mateo ijedten hátrált.

És ekkor meghoztam egy döntést.

– Soha többé nem beszélhetsz vele így.

– Mert különben mi lesz? Elköltözöl? Kíváncsi lennék, ki fogadna be téged azzal a nyomorult kis zongoratanári fizetéseddel!

A fiamra néztem, és megkértem, hogy hozza a hátizsákját.

Én már korábban összekészítettem egy táskát a ruháinkkal, Mateo gyógyszereivel, receptjeivel és a fontos iratokkal.

Nem akartam tovább veszekedni a gyerekünk előtt.

Amikor kiléptünk a folyosóra, Teresa asszony kinyitotta a lakása ajtaját.

Mindent hallott.

– Gyertek be hozzám – mondta.

Sergio ekkor megjelent mögöttünk.

– Anya, ebbe ne avatkozz bele! Cristina tönkre akar tenni!

Teresa asszony hosszú másodpercekig csak nézte a fiát.

Aztán megszólalt.

– Nem, fiam. Te vagy az, aki már nagyon régóta a saját családját teszi tönkre.

Megdermedtem.

Soha életemben nem hallottam még, hogy szembeszállt volna Sergióval.

– Ez a nő tíz évet adott neked az életéből – folytatta. – Gondoskodott a fiadról, amikor beteg volt. Ellátta a háztartást, és még engem is elvitt minden orvosi vizsgálatomra. És te így hálálod meg neki?

Sergio válaszolni akart, de az anyja felemelte a kezét.

– Cristina és Mateo ma éjszaka nálam maradnak. És te nem léphetsz be a lakásomba, hogy megfélemlítsd őket.

Aznap hajnalban, amikor Mateo végre elaludt, Teresa asszony leült mellém.

A szeme tele volt könnyel.

– Bocsánatot kell kérnem tőled, kislányom.

Nem tudtam, mit mondjak.

– Amikor a férjem megcsalt, én is fiatal voltam. Elhitette velem, hogy minden az én hibám. Hogy már nem vagyok elég szép. Hogy nem törődöm vele úgy, ahogyan kellene.

Levette a szemüvegét.

– Éveken át újra és újra ezeket a szavakat ismételgettem magamban. És amikor láttam, hogy Sergio ugyanígy bánik veled, ahelyett, hogy megvédtelek volna, én is pontosan ugyanazokat a kegyetlen mondatokat vágtam a fejedhez, amelyek engem annyira megsebeztek.

– Elhitette velem, hogy soha nem lehetek elég jó – suttogtam.

Teresa asszony lehajtotta a fejét.

– Tudom. És nem várom el, hogy ma éjszaka megbocsáss nekem. Csak azt szeretném, ha tudnád, hogy tévedtem.

Aztán megfogta a kezemet.

– Nem foglak arra kérni, hogy menj vissza hozzá a család egysége kedvéért. Egy családot nem lehet úgy egyben tartani, hogy egy nőt megaláztatások eltűrésére kényszerítünk.

Átöleltük egymást, és sírtunk.

Nem azért, mert hirtelen minden rendbe jött volna.

Hanem azért, mert Teresa asszony életében először ismerte el, mennyi fájdalmat okozott nekem.

Valeria segítségével megindítottam a válópert, és ideiglenes intézkedéseket kértem Mateo gondozásával, tartásával és a lakhatásunkkal kapcsolatban.

Mivel a házasságunk vagyonközösségben köttetett, a házasság évei alatt szerzett javakat és felhalmozott adósságokat is át kellett vizsgálni.

Sergio egy egész ügyvédi irodát fogadott fel.

Azzal vágott vissza, hogy megvádolt: elhanyagolom a fiunkat, mert dolgozni járok.

Fényképeket mutatott be Mateóról a zeneiskolában, és azt állította, hogy késő estig ott tartom a gyereket akarata ellenére.

Nevetséges volt az egész.

Mateo önként vett részt a foglalkozásokon.

Az orvosai pedig megerősítették, hogy megfelelő kezelés mellett nyugodtan végezheti az egészségi állapotának megfelelő tevékenységeket.

Olga igazgatónő segített összegyűjteni az órarendeket, jelenléti íveket és tanúvallomásokat.

Teresa asszony is felajánlotta, hogy tanúskodik.

Csakhogy ekkor váratlan bonyodalom támadt.

Pedro, a mentős, aki azon a rettenetes éjszakán segített nekünk, lassan az életünk részévé vált.

Újra találkoztunk, mert a fia, Nicolás ugyanabban a zeneiskolában tanult énekelni, ahol én dolgoztam.

Pedro özvegyember volt.

A felesége három évvel korábban meghalt, és azóta egyedül nevelte Nicolást.

Gyakran beszélgettünk, miközben arra vártunk, hogy a gyerekek végezzenek az óráikkal.

Mesélt a munkájáról.

Arról, milyen nehéz volt újra felépítenie az életét a felesége elvesztése után.

És arról is, mennyire büszke a fiára.

Soha nem sürgetett semmit.

Nem próbálta kihasználni a kiszolgáltatott helyzetemet.

Egyik délután azt mondta:

– Cristina, nem kell senkinek bebizonyítanod, hogy képes vagy talpra állni. Hiszen már megtetted.

Ezek a szavak jobban meghatottak, mint bármelyik méregdrága ajándék, amit Sergio valaha vett nekem.

Idővel különleges közelség alakult ki közöttünk.

De egyikünk sem sietett bele egy kapcsolatba.

Nekem előbb rendezni kellett az életemet, és gondoskodnom kellett Mateo nyugalmáról.

Sergio azonban tudomást szerzett Pedróról.

És elhatározta, hogy őt is megbünteti.

Egyik este egy nő mentőt hívott egy állítólagos vészhelyzethez, a város déli részén álló házához.

Pedro a kollégájával együtt ment ki a címre.

Néhány órával később azzal vádolták meg, hogy ellopott egy kis ékszerdobozt.

A feljelentő egy hiányos videófelvételt mutatott be, amelyen úgy tűnt, mintha Pedro odalépett volna egy bútorhoz.

A mentőszolgálat a vád tisztázásáig felfüggesztette a munkavégzés alól.

Amikor felhívott, hogy elmesélje, mi történt, hideg borzongás futott végig rajtam.

– Cristina, én soha nem nyúlnék olyasmihez, ami nem az enyém. Fogalmam sincs, mi folyik itt.

Hittem neki.

Julián segített Pedro ügyvédjének megtalálni egy szomszédot, akinek a biztonsági kamerája az események egy másik részét is rögzítette.

Ráadásul a mentőszolgálat dokumentációja és Pedro munkatársának vallomása sem egyezett a feljelentő történetével.

A nyomozás végül feltárta, hogy az egész vádat előre kitervelték.

A nő beismerte, hogy pénzt kapott egy közvetítőtől, aki kapcsolatban állt Vanessával.

A nyomozók üzeneteket és pénzmozgásokra utaló adatokat találtak, amelyek alapján kiterjeszthették a vizsgálatot.

Pedrót tisztázták a lopás vádja alól, és visszatérhetett a munkájához.

Én abban reménykedtem, hogy az igazság azt is megmutatja majd, pontosan kik szervezték meg ezt az aljas csapdát.

Amikor elmeséltem az esetet Teresa asszonynak, rémülten az arcához kapta a kezét.

– Már nem ismerem fel azt a fiút, akit felneveltem – suttogta.