A biztonsági kamerákon láttam, ahogy az anyósom titokban elzárja a borospincénk szellőzését, majd megnyitja a gázt. Aznap reggel a férjem ezt mondta: „Menj le a pincébe, és hozd fel a legdrágább bort.” Hét éve voltunk házasok. Nem vitatkoztam. Elmentettem a felvételt, hívtam a segélyhívót, majd nyugodtan így feleltem: „Menj le inkább te. Nekem most el kell mennem.”
1. RÉSZ
– Egyetlen szikra elég lesz. Mire megtalálják Valeriát, mindenki azt fogja hinni, hogy baleset történt – suttogta az anyósom, miközben lezárta a borospincém szellőzőnyílását.
A biztonsági kamera hangszóróján keresztül hallottam minden szavát.
A vér is megfagyott az ereimben.
Reggel negyed tíz volt. Az irodámban ültem, nagyjából ötszáz méterre a családi kúriától, a mexikói Querétaro államban található tequisquiapani szőlőbirtokunkon.
A képernyőn Teresa Salazart, a hatvannyolc éves anyósomat láttam.
Egy kis sámlin állt, és annak a pincének a szellőzőrácsával babrált, ahol a legértékesebb borainkat tároltuk.
Ezután átment a szomszédos műszaki helyiségbe, ahol a tartalékberendezés gázellátása volt kialakítva.
Láttam, ahogy elfordít egy szelepet.
Az anyósom néhány perc alatt halálos csapdává változtatta azt a helyet, amelyet tizenkét év kemény munkájával és megszámlálhatatlan áldozattal építettem fel.
És ami a legborzalmasabb volt: mindezt hátborzongató nyugalommal tette.
Teresa ugyanaz az asszony volt, aki minden este elimádkozta a rózsafüzért, engem szeretettel „kislányomnak” szólított, és folyton azt hangoztatta, hogy Isten megbünteti azokat a nőket, akik nem tisztelik a férjüket.
Most pedig éppen meg akart ölni.
Azonnal elmentettem a felvételt, és elküldtem egy másolatot a privát e-mail-címemre.
Első gondolatom az volt, hogy rögtön hívom a segélyhívót.
Ám abban a pillanatban kinyílt az iroda ajtaja.
Ricardo lépett be.
A férjem.
Hét éve voltunk házasok.
Amikor megismertem, mezőgazdasági gépekkel kereskedett. Én vezetői állást adtam neki a vállalatomban, és segítettem abban, hogy elismert üzletemberré váljon.
– Drágám, hoztam neked egy kávét. Olyan fáradtnak tűnsz ma.
Homlokon csókolt.
Amikor elhúzódott, észrevettem egy apró fehér foltot az ingujján.
Pontosan olyan anyag nyoma volt, amilyennel az anyósom az imént dolgozott.
– Ja, és még valami – folytatta könnyedén. – Szeretném, ha tízkor lemennél a borospincébe, és felhoznád a különleges tartalékból azt a palackot. Fontos találkozóm lesz.
Mereven a szemébe néztem.
– Nem kérhetnél meg erre valaki mást?
– Nem, szívem. Egyedül te tudod pontosan, hol tartjuk.
Elmosolyodott.
És én életemben először értettem meg, hogy ez a kedvesnek tűnő mosoly valami szörnyűséget is rejthet.
– Ki kell mennem ellenőrizni egy szállítmányt – hazudtam. – Menj le inkább te.
Egyetlen pillanatra megváltozott a tekintete.
– Rendben. Akkor majd én elintézem.
Amint távozott, egyenesen a külső parkolóhoz siettem, és tárcsáztam a 911-et.
Bejelentettem a feltételezett gázszivárgást és a szabotázs gyanúját, tűzoltókat és rendőröket kértem, majd értesítettem Ernestót, a biztonsági szolgálatunk vezetőjét.
Arra utasítottam, hogy haladéktalanul ürítse ki az épületet, és senkit ne engedjen a pince közelébe.
Ezután az autómból újra megnyitottam a kamerák élő képét.
Kilenc óra negyvenhét perckor egy piros sportkocsi gördült a kúria elé.
Ricardo szállt ki belőle.
Nem volt egyedül.
Egy fiatal nő kísérte, akit azonnal felismertem.
Danielának hívták, és az egyik beszállítónknál dolgozott.
A bejárat előtt megcsókolták egymást.
Ezután Ricardo elővette a borospince kulcsát.
De nem ez volt az, amitől teljesen ledermedtem.
Hanem Daniela következő kérdése.
– És mi lesz, ha a feleséged ma mégsem hal meg?
Ricardo hangosan felnevetett.
– Nyugalom, szépségem. Ma estére gyakorlatilag mindenünk lesz, ami most az övé.
Aztán láttam, ahogy mindketten elindulnak a pince felé.
2. RÉSZ
A kamera képe pontosan abban a pillanatban dermedt meg, amikor Ricardo kinyitotta a pince ajtaját.
A következő másodpercben elsötétült a képernyő.
Először azt hittem, kikapcsolták a biztonsági rendszert.
De néhány másodperccel később olyan hatalmas robbanás rázta meg a környéket, hogy még az autóm ablakai is beleremegtek.
A fák mögül sűrű füstoszlop emelkedett a magasba.
A kúria felrobbant.
– A szőlőbirtokon lévő ház! Robbanás történt! – kiáltottam a segélyhívó diszpécserének, akit újra sikerült elérnem.
Mire a tűzoltók megérkeztek, az épület egy része romokban hevert.
Szerencsére Ernestónak sikerült időben kimenekítenie az alkalmazottakat, és biztonságos távolságban tartania minden dolgozót.
Ricardo és Daniela azonban még mindig odabent voltak.
Nem tudtam, sírjak, sikítsak, vagy egyszerűen csak hálát adjak azért, hogy életben maradtam.
Ekkor megjelent Teresa.
Aznap reggel misére ment.
Amikor meglátta a romokat, kétségbeesetten zokogni kezdett.
– A fiam! Édes Istenem, az én szegény kisfiam!
Odarohantam hozzá.
– Teresa, a tűzoltók már keresik Ricardót.
Amint meghallotta a hangomat, egy csapásra elhallgatott.
Úgy meredt rám, mintha egy halott tért volna vissza a sírból.
– Te? Hogyhogy még mindig élsz?
Egy közelben álló rendőr tisztán hallotta a szavait.
– Miért ne élne, asszonyom? – kérdezte.
Teresa egész testében remegni kezdett.
Két órával később a hatóságok megerősítették, hogy két holttestet találtak a pince romjai között.
A hivatalos azonosítás még időbe telt, de minden jel arra utalt, hogy Ricardo és Daniela vesztette életét.
Az anyósom térdre rogyott.
Csapdát állított, hogy megöljön engem.
És végül a saját fia sétált bele.
Még aznap délután átadtam a felvétel eredeti példányát az ügyészségnek, és hivatalos feljelentést tettem.
A nyomozók bizonyítékként lefoglalták a szellőzőrendszer megmaradt részeit, és megkezdték az épület műszaki berendezéseinek vizsgálatát.
De az igazi rémálom csak ekkor kezdődött.
Az ügyvédem, Mauricio Herrera kiderítette, hogy Ricardo módosított egy harmincötmillió pesós életbiztosítást.
Ehhez egy olyan aláírást használt fel, amely egyáltalán nem tőlem származott.
A biztosítás egyedüli kedvezményezettjeként saját magát tüntette fel.
Ezután egy pénzügyi átvilágítás közel huszonnyolcmillió peso értékű gyanús átutalást tárt fel.
A pénz olyan vállalatokhoz került, amelyek Danielához kötődtek.
Ebből az összegből két luxuslakást vásároltak Mexikóváros előkelő Santa Fe negyedében.
