Néhány héttel később sikerült elérnünk, hogy a bíróság ideiglenes vagyonbiztosítási intézkedéseket rendeljen el ezekre az ingatlanokra, amíg a nyomozás folytatódik.

Elkísértem a hatóságok képviselőit az egyik lakásba.

Daniela családja már ott volt.

Ékszereket és más értékes holmikat pakoltak össze, közben hangosan veszekedtek azon, hogy szerintük kinek mi jár az örökségből.

Daniela bátyja, Óscar mindenki előtt megfenyegetett.

– Azok a lakások a húgomé voltak! Meg fogod még bánni, hogy elveszed tőlünk őket!

Nem válaszoltam.

Ekkor azonban halk sírást hallottam az egyik csukott ajtó mögül.

Bementem a kis szobába.

Néhány ruhákkal teli doboz mellett egy kiságy állt.

Egy alig néhány hónapos kislány feküdt benne.

Láthatóan súlyosan elhanyagolták, és sürgős orvosi ellátásra volt szüksége.

Azonnal szóltam, hogy hívjanak mentőt.

Amikor közelebb léptem, észrevettem egy azonosító karkötőt az apró csuklóján.

Egy név szerepelt rajta.

Egy keresztnév és egy vezetéknév, amelynek láttán kis híján összecsuklottam.

Sofía Salazar.

A férjem vezetékneve.

3. RÉSZ

– Ki ennek a kislánynak az apja? – kérdeztem, miközben megmutattam a karkötőt az egyik hivatalos személynek.

Senki sem válaszolt.

Daniela anyja lesütötte a szemét. A bátyja, Óscar összeszorította az ajkát, és az ablak felé fordult.

Abban a pillanatban megértettem, hogy mindannyian tudnak valamit, amiről nekem hónapokon át fogalmam sem volt.

Sofía nem csupán a férjem szeretőjének gyermeke volt.

Sofía Ricardo lánya volt.

Nem sokkal később megérkezett a mentő. A mentősök ellátták a kislányt, majd kórházba szállították, ahol az orvosok megállapították, hogy kiszáradásban szenved, és azonnali orvosi megfigyelésre szorul.

Elkísértem egészen a sürgősségi osztályig.

Miközben egy ápolónő óvatosan elhelyezte az ágyon, én az apró kezeit néztem.

Olyan mély szomorúság kerített hatalmába, amilyet még Ricardo temetésén sem éreztem.

Ez a kislány semmiről sem tehetett.

Nem ő választotta a szüleit. Nem vett részt a hazugságaikban. És azt sem érthette, miért foglalkoznak azok a felnőttek, akiknek meg kellett volna védeniük őt, inkább az ingatlanok elosztásával, mint azzal, hogy enni adjanak neki.

– Ön a kislány hozzátartozója? – kérdezte az orvosnő.

Hosszú másodpercek teltek el, mire válaszolni tudtam.

– Annak a férfinak vagyok a felesége, aki az apjaként szerepel az iratokban. De szeretném, ha bevonnák a gyermekvédelmi hatóságokat. Nem fogom hagyni, hogy ez a kislány visszakerüljön azokhoz, akik ilyen állapotba juttatták.

Az orvosnő bólintott.

Aznap este, mielőtt visszaindultam volna a szőlőbirtokra, megadtam az elérhetőségeimet, és felajánlottam, hogy minden szükséges orvosi költséget fedezek.

Nem akartam bűntudatból örökbe fogadni Sofíát.

Azt sem akartam, hogy a saját tragédiám jelképévé váljon.

Csupán azt szerettem volna, hogy életben maradjon.

Két nappal később Mauricio felhívott.

– Valeria, megtaláltuk a születési anyakönyvi kivonatot. Ricardo hivatalosan elismerte az apaságát. És van még valami, amit tudnod kell.

Fényképeket küldött néhány üzenetről, amelyeket sikerült visszaállítani a férjem számítógépéről.

Az egyikben Daniela ezt írta:

„Anyukád már találkozott Sofival. Azt mondta, ha Valeria végre eltűnik, mindannyian együtt élhetünk majd, mint egy igazi család.”

Ricardo válasza így szólt:

„Légy még egy kicsit türelmes. Hamarosan minden elrendeződik.”

Úgy éreztem, mintha valaki vasmarokkal szorítaná össze a mellkasomat.

Teresa nemcsak a szeretőről tudott.

Az unokáját is ismerte.

Hónapokon át reggelit készített nekem, átölelt a családi összejöveteleken, és elkísért a misére.

Közben pedig arra várt, hogy meghaljak, és egy másik nő végre elfoglalhassa a helyemet.

Eszembe jutott egy néhány héttel korábbi beszélgetésünk.

– Egy nőnek, aki nem képes gyermeket szülni a férjének, félre kellene állnia az útból – mondta Teresa egy családi ebéd alkalmával.

Akkor azt feleltem neki, hogy a házasságunk kettőnkre tartozik, és nem verseny arról, hogy ki képes gyermeket világra hozni.

Ricardo azon a délutánon megvédett.

– Anya, még egyszer ne merj így beszélni Valeriával!

Aztán megfogta a kezemet.

Most már tudtam, hogy az egész csak színjáték volt.

A következő hónapokban tovább folytatódott az ügyészségi nyomozás.

Ernesto, a biztonsági vezetőm olyan dokumentumokra bukkant, amelyek szerint hat hónappal a robbanás előtt szabálytalan javítási munkálatokat végeztek a birtokon.

Ricardo külsős munkásokat bízott meg azzal, hogy módosítsák a pince szellőzőrendszerét, anélkül hogy ehhez engedélyt kért volna a karbantartási részlegtől.

A munkáscsapat vezetője az ügyészségen tett vallomásában elmondta, hogy Ricardo kifejezetten olyan átalakításokat kért, amelyek a légelszívó rendszer egy részét kiiktatták.

– Azt mondta, így jobb körülményeket teremthetünk a borok tárolásához – magyarázta a férfi.

A szakértői vizsgálatok megerősítették, hogy a berendezést szándékosan alakították át.

A gázellátó rendszer manipulálására utaló nyomokat is találtak.

Teresa kamerafelvétele döntő bizonyítéknak bizonyult.

A nyomozók végre pontosan rekonstruálni tudták, mi volt annak a reggelnek a valódi célja.

Meg akartak ölni.

A halálomat balesetnek akarták beállítani.

Aztán be akarták zsebelni az életbiztosítás összegét.

A hatóságok további üzeneteket is találtak, amelyekben Ricardo részletesen elmagyarázta Danielának, hogyan akarja megszerezni a vállalatom pénzügyi irányítását.

„Ha ő már nem lesz, senki sem fogja megkérdőjelezni a döntéseimet” – írta.

Ezek a szavak döbbentettek rá a legszörnyűbb igazságra.

Hét éven át abban a hitben éltem, hogy a férjem a társam.

Az ember, akivel együtt építjük a közös jövőnket.

Csakhogy az ő szemében én időközben akadállyá váltam.

Akadállyá, amelyet mindenáron el kellett tüntetnie.

Teresát letartóztatták, és az eljárás részeként orvosi, valamint pszichiátriai vizsgálatnak vetették alá.

Az első kihallgatásain újra és újra azt hajtogatta, hogy csupán a fia utasításait követte.

– Ricardo biztosított róla, hogy senkinek sem esik baja – ismételgette.

Amikor azonban megmutatták neki a kamerafelvételt, sírva fakadt.

– Én nem akartam, hogy az én fiam meghaljon! Neki kellett volna lemennie! Annak a nőnek!

Ezt a kijelentését is csatolták a nyomozati iratokhoz.