Apám meglepetten nézett rám.

Három évvel korábban önként lemondtam a családom minden kiváltságáról.

A teljes nevem Mariana Ríos Del Valle.

Én voltam a Grupo Altamira alapítóinak egyetlen lánya.

A Grupo Altamira Mexikó egyik legjelentősebb magántulajdonú befektetési vállalatcsoportja volt.

Én pedig az igazgatótanács elnöki tisztségét töltöttem be.

Amikor megismertem Alejandrót, úgy döntöttem, eltitkolom előle a vagyoni helyzetemet.

Olyan férfit akartam magam mellé, aki önmagamért szeret, nem pedig a családnevem vagy a szüleim pénze miatt.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy végül éppen azt a férfit fogom finanszírozni, aki az életem elpusztítására készül.

A Nexo Digital kizárólag azért maradt talpon, mert személyesen hagytam jóvá azokat a befektetéseket, amelyeket a vállalatcsoportunkhoz tartozó cégeken keresztül folyósítottunk.

Alejandrónak fogalma sem volt róla, hogy én állok a pénz mögött.

– Van még egy problémánk – szólalt meg apám. – A könyvvizsgálóink több mint tizenkétmillió pesó értékben találtak szabálytalan átutalásokat. Alejandro hamis számlákat állított ki, és befektetői pénzeket sikkasztott el.

Úgy éreztem, a szívem utolsó épen maradt darabja is összetörik.

Nemcsak nőként árult el.

A bizalmammal is visszaélt, hogy pénzügyi csalást követhessen el.

– Minden iratot látni akarok – válaszoltam. – Az ügyvédek pedig tegyék meg a szükséges feljelentéseket.

– A még hátralévő finanszírozást azonnal leállíthatjuk.

– Még ne. Előbb látni akarom, ahogy a vendégei előtt a sikereivel kérkedik.

Néhány órával később megérkeztünk egy luxusszállodába, Andares elegáns negyedében.

Miközben a szüleim a biztonsági személyzettel és az ügyvédekkel egyeztettek, én egy különszobából figyeltem a bálterem kameráin keresztül az eseményeket.

Alejandro kifogástalan öltönyben fogadta az üzletemberek és lehetséges befektetők gratulációit.

Vanessa fehér ruhát viselt.

Úgy mosolygott, mintha ő lenne Guadalajara legszerencsésebb asszonya.

A legrosszabb azonban akkor következett, amikor megjelent Teresa, Alejandro édesanyja.

– Micsoda szerencse, hogy a fiam végre megszabadult Marianától! – jelentette ki hangosan, több vendég füle hallatára. – Az a pénzéhes nőszemély megszökött egy másik férfival, mert csak a pénz érdekelte. Szerencsére Vanessa legalább illik a családunkba!

Néhány nő összesúgott.

– Ráadásul hamarosan megszületik az első unokám! – tette hozzá Teresa. – Nem úgy, mint az a nincstelen Mariana, akinek még tisztességes családja sincs!

Mintha kést döftek volna a szívembe.

Én ápoltam ezt az asszonyt, amikor kórházba került.

Eltűrtem a sértegetéseit, elkészítettem az ételeit, és titokban több orvosi kezelését is kifizettem.

Most pedig mindenki előtt gúnyt űzött belőlem.

Ebben a pillanatban két legjobb barátnőm, Lucía és Fernanda rohant be a terembe.

Mindketten azt a rózsaszín ruhát viselték, amelyet közösen választottunk ki a koszorúslányaimnak.

– Alejandro! – kiáltotta Lucía. – Hol van Mariana? Elmentünk érte, de a lakását teljesen feldúlták!

Alejandro arcáról lefagyott a mosoly.

– A menyasszonyom úgy döntött, elhagy engem.

– Hazug! – vágott vissza Fernanda. – Mariana akkor is melletted állt, amikor semmid sem volt! Most pedig itt parádézol a szeretőddel!

Vanessa dühösen lépett oda hozzájuk.

– Takarodjatok az esküvőmről, ti szerencsétlen koldusok!

Azzal Lucía ruhájára öntötte a poharában lévő bort.

Amikor Fernanda megpróbálta megvédeni a barátnőjét, Teresa megparancsolta a biztonsági őröknek, hogy dobják ki mindkettőjüket.

A kamerán keresztül láttam, ahogy az őrök kifelé lökdösik őket.

Alejandro egyetlen mozdulatot sem tett.

Csak állt ott, és megvetően mosolygott.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban.

– Apa, küldjétek ki az értesítéseket. Az ügyvédek most lépjenek közbe.

Kabátot vettem a menyasszonyi ruhám fölé, majd a biztonsági személyzet kíséretében lementem a bálterembe.

Alejandro éppen a mikrofonba beszélt, és ünnepélyesen bejelentette a Grupo Altamira elnökének érkezését.

Ekkor kitárultak a hatalmas ajtók.

Mindenki felém fordult.

– Mariana! – ordította Alejandro. – Azonnal vigyétek ki innen ezt a nőt!

Csakhogy ekkor valami egészen váratlan történt.

Ricardo Salcedo, a Grupo Altamira vezérigazgatója felállt az első sorból.

Egyenesen hozzám lépett, majd az ország néhány legbefolyásosabb üzletemberének szeme láttára tisztelettel fejet hajtott előttem.

– Elnök asszony, az igazgatótanács és az ügyvédeink az Ön rendelkezésére állnak.

Alejandro kezéből kiesett a pohár.

Pedig én még egyetlen szót sem szóltam.

3. RÉSZ

– Elnök asszony? Mi a pokolról beszéltek? – kérdezte Alejandro, és döbbenten kapkodta a tekintetét Ricardo és köztem.

Senki sem válaszolt.

A bálteremben, amely néhány perccel korábban még a taps és a gratulációk zajától volt hangos, most síri csend uralkodott.

Alejandro idegesen felnevetett.

– Ricardo, itt biztosan valami félreértés történt. Ez a nő Mariana, a volt barátnőm. Egy reklámügynökségnél dolgozott, és alig keresett annyit, hogy ki tudja fizetni a lakbért.