Ricardo rezzenéstelen arccal nézett rá.
– Medina úr, engedje meg, hogy hivatalosan is bemutassam Önnek Mariana Ríos Del Valle asszonyt, a Grupo Altamira igazgatótanácsának elnökét. Ő az a személy, aki elsődlegesen felelős azokért a befektetésekért, amelyek az elmúlt három évben életben tartották a Nexo Digitalt.
Alejandro szája tátva maradt.
De egyetlen hang sem jött ki a torkán.
Vanessa belekapaszkodott a karjába.
– Ez hazugság! Nézz már rá! Még a menyasszonyi ruhája is kölcsönzött!
Lassan levettem a kabátomat.
Alatta ugyanaz az olcsó menyasszonyi ruha volt, amelyet Alejandro választott ki az esküvőnkre.
– Igazad van, Vanessa – feleltem nyugodtan. – A ruhát béreltük. Alejandro szerint pénzt költeni a menyasszonyi ruhámra egyszerű pazarlás lett volna.
A vendégek között halk morajlás támadt.
– Három éven keresztül – folytattam – úgy éltem, mint egy teljesen átlagos nő, mert tudni akartam, képes-e valaki szeretni engem anélkül, hogy ismerné a családnevemet. És ugyanezen három év alatt titokban én finanszíroztam annak a férfinak az álmait, aki ma reggel majdnem az életemet is elvette.
Alejandro hitetlenkedve rázta a fejét.
– Nem… Ez nem lehet igaz! Te nem lehetsz az! Velem jártál bevásárolni a piacra. Az aprópénzt számolgattad, hogy ki tudjuk fizetni a buszjegyet!
– Azért, mert így akartam élni, Alejandro. Nem azért, mert csak ezt engedhettem meg magamnak.
Apám ekkor mögém lépett.
Több üzletember azonnal felismerte.
– Te jó ég! – suttogta az egyikük. – Hiszen ő Arturo Del Valle!
Alejandro még sápadtabb lett.
Látta már apám fényképét üzleti magazinokban.
Sőt, nemegyszer azzal dicsekedett, hogy egy nap majd sikerül tárgyalóasztalhoz ülnie vele.
Most ott állt előtte.
És életében először felfogta, ki is valójában az a nő, akit korábban haszontalannak nevezett.
Teresa, az anyja, sietve elindult felénk.
– Marianita, drága kislányom! Micsoda csodálatos meglepetés! Én mindig tudtam, hogy különleges lány vagy!
Szótlanul néztem rá.
– Biztos vagyok benne, hogy ez az egész csak valami szörnyű félreértés – folytatta sietve. – Alejandro nagyon szeret téged. Családon belül mindent meg tudunk beszélni!
– Családon belül? – kérdeztem vissza.
Idegesen elmosolyodott.
– Hát persze, drágám! Te mindig olyan voltál nekem, mintha a saját lányom lennél!
Eszembe jutott, hányszor kényszerített arra, hogy kitakarítsam a házát, miközben ő kényelmesen ült a televízió előtt.
Arra a napra is emlékeztem, amikor megalázott, mert nem vittem elég drága ajándékot a születésnapjára.
– Alig húsz perce még azt mondtad, hogy egy nincstelen senki vagyok, akinek még rendes családja sincs.
Teresa lesütötte a szemét.
– Nagyon feldúlt voltam…
– Azt is mondtad, hogy Vanessa jobb nő nálam, mert terhes.
– Nem akartalak megbántani.
– Három éven keresztül ezt tetted. Az egyetlen különbség az, hogy most már tudod, mennyi pénze van a családomnak.
Teresa arca lángvörössé vált.
Alejandro megpróbált közelebb lépni, de az egyik biztonsági őr jelezte neki, hogy tartsa a távolságot.
– Mariana, kérlek, hallgass meg! Tudom, hogy hibáztam, de négyszemközt biztosan meg tudjuk beszélni.
– Előbb szeretném, ha meghallgatnál valamit.
Ricardónak intettem.
A hatalmas kivetítőn, amelyen Alejandro korábban a vélt üzleti sikereit bizonyító fényképekkel dicsekedett, hirtelen egy könyvvizsgálat eredménye jelent meg.
Ricardo kézbe vette a mikrofont.
– A Grupo Altamira különböző befektetési társaságokon keresztül összesen negyvenhatmillió pesót fektetett a Nexo Digitalba. Az ellenőrzés során azonban hamis számlákat, nem létező beszállítókkal kötött szerződéseket, valamint tizenkétmillió pesó értékű, megfelelően meg nem indokolható átutalásokat találtunk.
Felháborodott suttogás futott végig a termen.
– Ezenkívül – folytatta Ricardo – hamis pénzügyi adatokat is azonosítottunk azokban a dokumentumokban, amelyeket Medina úr a lehetséges befektetőknek készült bemutatni.
Alejandro homlokán megjelentek az első verejtékcseppek.
– Ez semmit sem bizonyít! Ezek teljesen szokványos üzleti tranzakciók egy fejlődő vállalatnál!
Ricardo ekkor bemutatta az igazoló dokumentumokat.
– A pénzek olyan számlákra kerültek, amelyek az Ön irányítása alatt álló vállalatokhoz kapcsolódnak. Ügyvédeink már megtették a szükséges feljelentéseket.
Az egyik üzletember, aki alig néhány perccel korábban még gratulált Alejandrónak, felállt a helyéről.
– Akkor a tőzsdei bevezetés, amit megígértél nekünk, sincs jóváhagyva?
Ricardo válaszolt.
– A Nexo Digital még csak az előzetes dokumentáció összeállításánál tartott. Semmiféle engedélye nincs arra, hogy részvényeit bevezesse a mexikói értéktőzsdére.
A férfi felháborodva fordult Alejandro felé.
– Azt mondtad, már mindent jóváhagytak!
– Hamarosan jóváhagyták volna! – ordította Alejandro.
– Feltéve, hogy senki sem nézi meg a valódi számokat – vágtam közbe.
Ebben a pillanatban megszólalt a telefonja.
A Nexo Digital pénzügyi igazgatója hívta.
Alejandro kétségbeesetten fogadta a hívást.
– Mi történt?
Hallottam a vonal túlsó végén megszólaló ideges hangot.
– Medina úr, a Grupo Altamira most függesztette fel az összes fennmaradó kifizetést. A bankok felülvizsgálják a hitelkereteinket. A befektetők sürgős megbeszélést követelnek, az ügyvédek pedig betekintést kérnek a teljes könyvelésbe.
