A hatóság emberei különválasztották Ramirót és társait a többiektől, hogy kihallgassák őket, és tisztázzák a lehetséges szerepüket.
Ezután tájékoztatták Alejandrót a vizsgált cselekményekről és a várható jogi lépésekről.
Alejandro könyörögni kezdett.
– Mariana, kérlek! Mondd meg nekik, hogy az egész csak félreértés volt!
Egy tapodtat sem mozdultam.
– Lesz lehetőséged védekezni a hatóságok előtt, Alejandro. Én már elmondtam mindent, amit tudok.
Vanessa újra sírva fakadt, amikor a nyomozók megkérték, hogy kísérje el őket, és tegyen vallomást.
Teresa kétségbeesetten rohant hozzám.
– Kislányom, kérlek! Alejandro az egyetlen fiam! Ne engedd, hogy tönkretegyék az életét!
Mélyen a szemébe néztem.
– Ma reggel ő már eldöntötte, mit akar tenni az enyémmel.
Teresa zokogni kezdett.
– De neked van pénzed! Te segíthetsz rajtunk!
A szavai megerősítettek valamiben, amit éveken keresztül nem voltam hajlandó elfogadni.
Ez az asszony még mindig azt hitte, hogy a vagyonommal bármit meg lehet oldani.
– A pénzből lehet ügyvédeket fizetni, Teresa asszony. Ártatlanságot azonban nem lehet vásárolni.
Alejandro még egyszer visszafordult felém.
– Mariana, én tényleg szerettelek.
Éreztem, hogy megtelik könnyel a szemem.
– Talán azt szeretted, amilyennek mellettem érezhetted magad. De aki valóban szeret valakit, az nem szolgáltatja ki másoknak csak azért, hogy a saját bőrét mentse.
Amikor a hatóság emberei elvezették a további eljárási cselekmények miatt, az a férfi, aki reggel még azzal kérkedett, hogy hamarosan Guadalajara egyik leggazdagabb üzletembere lesz, már a szemembe sem mert nézni.
A bálterem elcsendesedett.
Ekkor egy hangot hallottam a hátam mögül.
– Mariana!
Lucía volt az.
Fernandával együtt tért vissza, miután a biztonsági csapatom megtalálta őket, és visszakísérte mindkettőjüket a szállodába.
Lucía ruháján még mindig ott voltak a borfoltok.
Fernanda szeme bedagadt a sok sírástól.
Mindketten felém rohantak.
Hosszú percekig öleltük egymást.
– Azt hittük, valami borzalmas dolog történt veled – suttogta Fernanda.
– Jól vagyok – feleltem.
Ám azon a reggelen először ekkor kezdtem igazán sírni.
Lucía két kezébe fogta az arcomat.
– Nekünk teljesen mindegy, milyen családból származol, Mariana. Mi csak meg akartunk találni téged.
Ezek a szavak jobban meghatottak, mint az üzletemberektől kapott összes tiszteletteljes meghajlás együttvéve.
Három éven keresztül titkoltam az anyagi helyzetemet, mert meg akartam találni az igaz szerelmet.
És miközben kétségbeesetten kerestem ezt a szerelmet Alejandróban, észre sem vettem, hogy már régóta jelen van az életemben.
Két barátnő személyében, akik még az ételüket is megosztották velem, mert azt hitték, alig van pénzem.
Anyám odalépett hozzánk, és ő is átölelt minket.
– Menjünk haza, kislányom!
Még egyszer utoljára körbenéztem a teremben.
A fehér virágok továbbra is az asztalokon álltak.
Az esküvői torta érintetlen maradt.
Az egyik széken ott hevert az a menyasszonyi csokor, amelyet én magam választottam ki.
Mindent úgy készítettek elő, hogy ez legyen életem legboldogabb napja.
Azonban végül ez a nap tanított meg életem legfontosabb leckéjére.
– Igen, anya – feleltem. – Haza akarok menni.
Mielőtt azonban elindultunk volna, Lucíához és Fernandához fordultam.
– Szeretnék kérni tőletek valamit.
– Mit? – kérdezte Lucía.
– Azt, hogy mindig mondjátok el nekem az igazat. Akkor is, ha esetleg nem akarom meghallani.
Fernanda könnyes szemmel mosolyodott el.
– Ezt megígérhetjük.
Egy évvel később az életem teljesen megváltozott.
Az Alejandro elleni nyomozás jelentősen előrehaladt.
Az ügyészség rendelkezésére álltak a tanúvallomások, a pénzügyi nyilvántartások és a csalárd ügyleteivel kapcsolatos dokumentumok.
Alejandro ellen büntetőeljárás folyt, miközben több korábbi munkatársa együttműködött a hatóságokkal.
A Nexo Digital elveszítette legfontosabb befektetőit.
Annak érdekében, hogy az ártatlan alkalmazottaknak ne kelljen megfizetniük Alejandro döntéseinek árát, vállalatcsoportunk tervet dolgozott ki a munkavállalók felé fennálló kötelezettségek rendezésére, és több műszaki csapatnak is segített új munkahelyet találni.
Vanessának szintén felelnie kellett a vizsgált eseményekben játszott szerepéért.
A testvére továbbra is megkapta a szükséges orvosi ellátást, immár kizárólag törvényes keretek között.
Teresa hónapokon keresztül leveleket küldött nekem.
Néhányban bocsánatot kért.
Másokban ismét arra próbált rávenni, hogy pénzzel támogassam Alejandrót.
Egyetlen levélre sem válaszoltam.
Nem azért, mert bosszút akartam állni.
Hanem mert végre megértettem, hogy a megbocsátás nem jelenti azt, hogy újra be kell engednünk valakit az életünkbe.
Lucíával és Fernandával közösen alapítványt hoztunk létre olyan nők támogatására, akik pénzügyi visszaélés, szerelmi csalás vagy családon belüli fenyegetés áldozataivá váltak.
Jogi tanácsadást, pszichológiai segítséget és átmeneti támogatást nyújtottunk azoknak, akiknek veszélyes élethelyzetből kellett kilépniük.
Egy nap, az egyik megbeszélésünkön Lucía egy fényképet tett az íróasztalomra.
