Az előző éjszakát még azzal a gondolattal töltöttem, hogy a fiam egyszerűen csak hálátlan.
Most azonban már attól tartottam, hogy egyenesen részese lehetett az ellenem elkövetett csalásnak.
– Arturo, tudnom kell, hogy Diego valóban aláírta-e ezt.
Az ügyvédem alaposan megvizsgálta az iratokat.
– Előbb ellenőriznünk kell. Egy fénymásolaton szereplő aláírás önmagában még nem bizonyítja, hogy az illető bármit is jóváhagyott.
A válaszáról eszembe jutott valami, amit Elena gyakran mondogatott, amikor Diego még kicsi volt:
„Soha ne büntess meg senkit, amíg meg nem hallgattad az igazságot.”
A megalázó ünnepség óta először éreztem félelmet attól, hogy esetleg igazságtalanul ítélkezem.
Két nappal később Arturónak sikerült találkozót szerveznie Diegóval és Vanessával az ügyvédi irodában.
A fiam dühösen érkezett.
– Mikor fejezed már be ezt az átkozott bosszúhadjáratot, apa? Teljesen tönkreteszel minket!
Nem válaszoltam.
Egyszerűen elé tettem a szerződést.
– Felismered ezt az aláírást?
Diego kezébe vette a lapot, figyelmesen elolvasta, majd összeráncolta a homlokát.
– Úgy néz ki, mint az enyém.
– Aláírtál tanúként egy kölcsönszerződést Vanessa számára?
– Miféle kölcsönt?
A menyem abban a pillanatban abbahagyta a kezeivel való ideges babrálást.
Apró változás volt csupán, de Arturo is észrevette.
– Vanessa – szólalt meg az ügyvédem –, el tudná magyarázni, honnan származnak ezek a dokumentumok?
A nő erőltetett mosolyt varázsolt az arcára.
– Ez csak egy magánkölcsön. Nem értem, miért kell ekkora cirkuszt csinálni belőle.
– Azért, mert felhasználták a személyazonosító okmányomat, és meghamisították az aláírásomat – feleltem.
Diego újra átlapozta a dokumentumokat.
Amikor meglátta az összeget, elkerekedett a szeme.
– Egymillió-négyszázezer peso? Ennyi pénzt vettél fel?!
Vanessa sírni kezdett.
Elmondta, hogy kénytelen volt fenntartani a gazdagság látszatát, mert Diego üzlettársainak feleségei folyton drága ruhákkal, ékszerekkel és méregdrága utazásokkal dicsekedtek.
Hónapokkal korábban vette fel a kölcsönt.
Ezután az otthonukban tárolt iratok másolatait használta fel, hogy hamis meghatalmazást készítsen az én aláírásommal.
Így akarta elhitetni a hitelezővel, hogy a vagyonom fedezetet nyújt az adósságra.
Diego aláírását is lemásolta a tanúknak fenntartott oldalon.
A pénznek addigra szinte teljes egészében nyoma veszett.
– Értünk tettem! – zokogta. – Ha az emberek megtudják, hogy anyagi gondjaink vannak, többé senki sem akar befektetni a cégbe!
A fiam olyan erővel csapott az asztalra, hogy mindannyian összerezzentünk.
– Hónapokon át hazudtál nekem!
Egy rövid pillanatra azt hittem, Diego végre megérti, milyen súlyos dolog történt.
Vanessa azonban átölelte, és valamit a fülébe súgott.
Erre a fiam rám nézett.
– Apa, még mindig helyrehozhatod az egészet. Ha kiveszed a pénzt az életbiztosításodból, kifizetjük az adósságot, és egyszerűen elfelejtjük ezt az ügyet.
Abban a pillanatban végleg eltört bennem valami.
A fiam éppen most tudta meg, hogy a felesége dokumentumokat hamisított, visszaélt a nevemmel, és egy hatalmas tartozást titkolt el előle.
Ő pedig még mindig abban látta a megoldást, hogy megszerzi az én megtakarításaimat.
– Nem, Diego. Ezúttal nem.
– Akkor azt akarod, hogy megöljenek minket az adósság miatt?!
– Azt akarom, hogy jelentsétek a fenyegetéseket a rendőrségen, és vállaljátok a felelősséget azért, amit tettetek. Arturo segíthet nektek jogi tanácsokkal. De nem fogom odaadni a vagyonomat azért, hogy eltussoljak egy okirathamisítást.
Vanessa felpattant a székéről.
– Maga soha nem is szeretett minket! Mindig csak arra használta a pénzét, hogy irányítson bennünket!
Felemeltem a tekintetemet, és nyugodtan a szemébe néztem.
– Öt éven át éltél egy házban anélkül, hogy egyetlen peso lakbért fizettél volna. Egy olyan terepjárót vezettél, amelyet én vettem. Az én hitelkártyáimmal fizetted az utazásaidat és a ruháidat. Soha nem kértem cserébe semmit. Csak annyit, hogy tiszteljetek.
Nem válaszolt.
Diego megfogta a kezét, és az ajtó felé indultak.
Mielőtt kilépett volna, a fiam még egyszer visszafordult.
– Ha meghalsz, apa, ne számíts rá, hogy ott leszek a temetéseden!
Ezek a szavak jobban fájtak, mint az a tizenhárom bökés a mellkasomba.
Mert abban a pillanatban megértettem, hogy a fiam inkább elveszítene engem, mintsem lemondjon arról a fényűző életről, amelyet én tettem lehetővé számára.
A következő hetekben minden egyre rosszabbra fordult.
Diego megpróbálta meggyőzni a befektetőit arról, hogy a zapopani villa a személyes vagyonának része.
A tulajdoni dokumentumok átvizsgálása azonban egyértelműen bebizonyította, hogy soha nem volt az övé.
A kriptovalutákkal foglalkozó vállalkozás, amely már egyébként is jelentős veszteségekkel küzdött, belső pénzügyi ellenőrzést indított.
Eközben Vanessa hitelezője több férfit is megbízott azzal, hogy nyomást gyakoroljanak rájuk.
Egy reggel ezek az emberek megjelentek abban az épületben, ahol Diego dolgozott.
Berontottak, ordítva követelték a pénzüket, és hatalmas botrányt csaptak az alkalmazottak és az ügyfelek előtt.
