– Majdnem három évig éltünk együtt – szólalt meg Verónica halkan.

Mauricio hallgatott.

– Közös otthonunk volt. Közös számláink. Terveink a kislányunk jövőjéről.

A könnyek lassan végigfolytak az arcán.

– Miféle család az, amelytől valaki annyira retteg, hogy még azt sem meri elárulni, hogy léteznek?

Sofía válaszolt, mielőtt Mauricio megszólalhatott volna.

– Olyan család, amely túl sokáig összetévesztette a szeretetet az engedelmességgel.

Mauricio engedélyt kért Verónicától, hogy genetikai vizsgálattal tisztázhassák a rokonságot.

Megígérte, hogy a laboratóriumot ő választhatja ki, és saját jogi képviselőt is fogadhat.

Verónica gondolkodási időt kért.

Mauricio munkatársa, Ramiro rögtön arra gyanakodott, hogy a nő csak pénzt akar kicsalni a családból.

Doña Elvira meghallotta a megjegyzését az ajtóból.

– Akkor igazán különös módszert választott – jegyezte meg szárazon. – Nyolc hónapon át ágyneműket mosott, és mindennap pontosan végzett a munkájával, hogy időben elmehessen a lányáért.

Mauricio megparancsolta Ramirónak, hogy kizárólag Andrés régi családi iratait vizsgálja át.

Aznap este Sofía megtalálta a bátyjuk kórházi dokumentumait.

Reszkető kézzel tette le őket Mauricio asztalára.

Andrés a baleset után még életben került kórházba.

Csak négy nappal később halt meg.

Ernesto azonban mindvégig azt állította a gyermekeinek, hogy Andrés már a baleset helyszínén életét vesztette.

A kórlap végén egy rövid bejegyzés szerepelt.

A beteg kérte, hogy továbbítsanak egy levelet.

Személyes tárgyait átadták az apjának.

Mauricio döbbenten nézett Sofíára.

– Ha Andrés még négy napig életben volt, akkor miért nem búcsúzhatott el tőle egyikünk sem?

Sofía az irat utolsó sorára mutatott.

– És ami ennél is fontosabb, Mauricio…

A hangja megremegett.

– Hol van az a levél?

2. RÉSZ

Verónica egy kis kávézóban értesült az igazságról, távol a Salazar-villától és a lányától.

Hat éven át egyetlen rövid telefonhívás emlékével élt.

Andrés egyik ismerőse közölte vele, hogy baleset történt, és a férfi családja már mindent elintézett.

Verónica azt hitte, Andrés azonnal meghalt.

Hogy nem volt ideje megszólalni.

Nem volt alkalma elköszönni.

Most azonban maga előtt látott egy kórházi szobát.

Egy ágyat.

Egy ablakot.

És négy hosszú napot, amely alatt Andrés talán újra és újra őt kereste.

– Éppen a vacsoráját készítettem, amikor felhívtak – suttogta.

Sofía megfogta a kezét.

– Meg fogjuk találni azt a levelet.

– Tudni akarom, mi történt valójában. Akkor is, ha fájni fog.

Mauriciónak először kellett szembenéznie azzal, hogy az igazság talán rá sem vet majd kedvező fényt.

Verónica végül beleegyezett a genetikai vizsgálatba.

Független laboratóriumot választott, és Patricia Medina ügyvédnőt bízta meg az érdekei képviseletével.

Camilának elmagyarázta, hogy egy apró vattapálcikával mintát vesznek a szájuk belsejéből, és összehasonlítják Mauricio és Sofía mintáival, hogy kiderüljön, valóban az apukája rokonai-e.

– Fájni fog?

– Nem, kicsim. Csak egy vattapálcika.

– És ha tényleg a nagybácsim és a nagynéném?

Verónica erőltetetten elmosolyodott.

– Akkor szépen lassan megismerjük őket.

Néhány nappal később megérkezett az eredmény.

A jelentést abban a kis lakásban olvasták el, ahol Verónica és Camila éltek, nem messze a Santa Tere piactól.

A genetikai eredmény összhangban volt a feltételezett rokoni kapcsolattal.

A dokumentumok és a fényképek pedig teljessé tették a történetet.

Sofía sírva fakadt.

Mauricio mozdulatlanul ült, mindkét kezét a térdén nyugtatva.

Az öccsének volt egy lánya.

És ez a kislány hat éven át csupán néhány kilométerre élt tőlük.

A szomszéd szobában Camila vidáman énekelgetett, miközben rajzolt.

– Láthatom őt? – kérdezte Mauricio.

– Előbb én beszélek vele.

A férfi bólintott.

Verónica észrevette, mennyire nehezére esett még ez az apró engedmény is.

Amikor Camila este megtudta, hogy van egy nagybátyja és egy nagynénje, azonnal találkozni akart velük.

– Holnap jönnek?

– Hamarosan, kicsim.

– Akkor hozzanak tortát!

– Miért?

– Mert a rokonok mindig tortát hoznak, amikor látogatóba jönnek!

Verónica felnevetett.

Később, amikor a kislány már aludt, egyedül állt a konyhában, és csendesen sírt.

A Salazar-villában eközben tovább kutattak a régi dobozok között.

Ernesto Salazar két évvel korábban meghalt.

A dolgozószobája azóta zárva állt.

Senki sem merte átnézni az iratait.

Ramiro megtalálta Andrés kórházban nyilvántartásba vett személyes tárgyainak listáját.

A lap szélén két kezdőbetű állt:

V. R.

Mellette egy rövid utasítás:

A levelezést a magánarchívumban kell megőrizni.

Sofía kinyitotta apja íróasztalának egyik rejtett rekeszét.

Banki dokumentumok és régi levelek között egy borítékra bukkant.

A borítékon egy név szerepelt:

Verónica Ríos.