Kinyitottam a levelet.

„Drága kislányom!

Ha egyszer el kell olvasnod ezeket a sorokat, az azt jelenti, hogy elkövettem azt a hibát, hogy túlságosan megbíztam valakiben.

Soha ne hagyd, hogy bárki elhitesse veled: szégyen segíteni azoknak, akiknek nincs pénzük.

Édesanyáddal azért hoztuk létre ezt a helyet, hogy minden ember méltósággal kaphasson ellátást. Nem azért, hogy valaki mások szenvedéséből gazdagodjon meg.

Ha én már nem tudom személyesen elmagyarázni neked, keresd meg az igazságot.

És soha ne felejtsd el, ki vagy valójában.”

A mellkasomhoz szorítottam a lapokat, és sírni kezdtem.

Ezek az iratok önmagukban nem voltak elegendők ahhoz, hogy minden jogi kérdést tisztázzunk.

Ám tartalmazták azokat az adatokat, amelyek alapján megtalálhattuk az eredeti dokumentumokat a közjegyzői levéltárban.

Apám hagyott nekem egy utat.

Rogelio pedig tudtán kívül évtizedeken át megőrizte ennek az útnak a kulcsát.

Gabriel lefényképezte a dokumentumokat, és elküldte a képeket a nyomozónak.

Ezután hozzám fordult.

– Az ügyészségen már folyamatban van egy nyomozás. Korábbi alkalmazottak vallomásai és banki nyilvántartások is rendelkezésünkre állnak. Ezek az iratok segíthetnek a hiányzó láncszemek megtalálásában.

– Mennyi időbe telik?

– Már szervezik a szükséges intézkedéseket. A megfelelő bírói engedélyeket is kérelmezték.

Az órámra néztem.

Már csak néhány perc hiányzott kilencig.

Rogelio ebben az időpontban a tőle megszokott, magabiztos mosollyal jelent meg a klinikán.

Lement a parkolóba, hogy fogadja az igazgatótanács néhány tagját.

Az ingyenes ellátást nyújtó osztály kibővítését akarta bejelenteni.

A beruházást adományokból tervezték finanszírozni.

Csakhogy Gabriel összegyűjtött bizonyítékai szerint ezek a pénzek soha nem jutottak el teljes egészükben a betegekhez.

Azon a reggelen azonban minden megváltozott.

Két hatósági jármű gördült be a személyzeti bejáraton.

A nyomozók igazolták magukat, majd bemutatták a megfelelő bírósági végzéseket.

A csoport egyik része az irattárba indult.

A többiek az alkalmazotti öltözők felé vették az irányt.

Patricia éppen kávét ivott, amikor felszólították, hogy nyissa ki a szekrényét.

Először megtagadta.

Azt állította, hogy személyes bosszúhadjárat áldozata.

A nyomozók azonban a bírósági engedély alapján átkutatták a szekrényt.

Néhány egyenruha alatt egy kockás füzetet találtak.

Harmincegy név szerepelt benne.

Pénzösszegek.

Lakcímek.

És gyógyszerekre vonatkozó megjegyzések.

Amikor Patricia meglátta, hogy a füzetet bizonyítékmegőrző tasakba helyezik, hirtelen elhallgatott.

Kevin, a fiatal betegszállító, ügyvédi segítséggel vallomást akart tenni.

Elmondta, hogy többször látott szabálytalan orvosi beavatkozásokat.

Amikor fel akart mondani, megfenyegették.

Nem tudott mindenről, ami a klinikán történt.

Azt azonban megerősítette, hogy több injekciót is érvényes orvosi utasítás nélkül adtak be a betegeknek.

Eközben Rogelio kétségbeesetten próbálta elérni az ügyvédeit.

Ezután el akarta hagyni az épületet.

A nyomozók megakadályozták, hogy akadályozza az eljárást, később pedig végrehajtották a vele szemben már korábban kiadott elfogatóparancsot.

– Én vagyok ennek a klinikának az igazgatója! – üvöltötte. – Fogalmuk sincs, kivel állnak szemben!

Az egyik nyomozó hűvösen válaszolt:

– Dehogynem. Pontosan ezért nyomozunk maga után már ilyen régóta.

A második emeleti folyosóról figyeltem a jelenetet.

Rogelio már egyáltalán nem hasonlított arra a mindenható férfira, aki évtizedeken át irányította a családom sorsát.

Inkább olyan embernek tűnt, aki most döbbent rá, hogy a befolyásos neve sem védheti meg mindentől.

Amikor felnézett, és észrevett engem, kinyitotta a száját.

– Inés, ezt még elrendezhetjük.

Nem válaszoltam azonnal.

Eszembe jutottak a karácsonyi képeslapok.

A születésnapi ajándékok.

Az alkalmak, amikor telefonon köszöntem meg neki, hogy fizeti a tanulmányaimat.

És mindenekelőtt az a rengeteg év, amelyet édesanyám egyedül töltött egy szobában, miközben újra és újra elénekelte a dalunkat.

– Harmincöt éve volt arra, hogy mindent jóvátegyen – feleltem végül.

A későbbi nyomozás sokkal kiterjedtebb bűnszervezetet tárt fel, mint amilyet valaha is el tudtunk képzelni.

Több beteg ingatlanát hamisított dokumentumokkal vagy a kiszolgáltatottságukat kihasználva megszerzett aláírásokkal ruházták át másokra.

Néhány ingatlant eladtak.

Másokat bankhitelek fedezeteként használtak fel.

A hatóságok megvizsgálták a gyanús halálesetek körülményeit és az egyes betegek halálát megelőző orvosi döntéseket is.

Nem minden vádat sikerült azonnal bizonyítani.

A kórlapok, a banki tranzakciók és a tanúvallomások azonban elegendő alapot szolgáltattak számos csalással és más bűncselekménnyel kapcsolatos vádemeléshez.

Rogelio és Patricia ellen büntetőeljárás indult.

A vizsgált ügyletekhez kapcsolódó vagyontárgyakat a nyomozás előrehaladtával hatósági zár alá vették.

Édesanyám jogi helyzetét külön eljárásban kellett rendezni.