Az ötödik napon a lányom letett elém egy papírlapot a konyhaasztalra.

A tetején ez állt:

„Anya segítségnyújtási beosztása”

Alatta hosszú feladatlista sorakozott, reggel hat órától este kilencig.

Reggelikészítés, Mateo óvodába vitele és hazahozatala, mosás, vasalás, bevásárlás, ebédfőzés, fürdőszobák takarítása, kerti munka.

Csak néztem a papírt.

– És én mikor pihenhetek? – kérdeztem.

Mariana türelmetlenül megforgatta a szemét.

– Jaj, anya, ne kezdd már! Te mondtad, hogy segíteni jössz.

– Segíteni, Mariana. Nem pedig két alkalmazott munkáját elvégezni.

Bosszúsan felkapta a lapot.

Közben véletlenül arrébb csúsztatott egy kék mappát.

A borítóján két szó állt:

„MV Patrimonial”

Amint észrevette, hogy a mappát nézem, sietve el akarta tüntetni.

Azon az éjszakán lementem a földszintre egy pohár vízért.

A nappaliból Rodrigo nevetését hallottam.

– Egy bébiszitter és egy takarítónő egy vagyonba kerülne. Anyád viszont ingyen dolgozik nekünk. Ráadásul még pénze is van.

– Ne beszélj így róla – motyogta Mariana.

– Te vagy az egyetlen lánya. Előbb-utóbb úgyis a tiéd lesz a kertészet, a ház meg a telek.

Olyan erősen szorítottam a lépcsőkorlátot, hogy az ujjaim elfehéredtek.

Vártam, hogy Mariana végre rászóljon.

Hogy megvédjen.

De csak egy halk sóhajt hallottam.

Aztán Rodrigo olyasmit mondott, amitől megfagyott bennem a vér.

– Csakhogy nem várhatunk addig, amíg meghal. A telek ügyét kedd előtt el kell intéznünk.

– Nem akarom, hogy anyámmal is azt tedd, amit Verónicával tettél – válaszolta a lányom.

– Akkor intézd el, hogy megbízzon bennünk – felelte Rodrigo hidegen. – Minden más már elő van készítve.

2. RÉSZ

Visszamentem a szobámba anélkül, hogy felkapcsoltam volna a villanyt.

Nem rohantam oda hozzájuk számon kérni, amit hallottam.

Ehelyett megnyitottam a telefonom jegyzetalkalmazását, és szóról szóra leírtam a beszélgetésüket. A dátumot és a pontos időpontot is feljegyeztem.

Tudtam, hogy ez önmagában még nem perdöntő bizonyíték.

De mielőtt bármit tettem volna, rendet kellett raknom a fejemben.

Másnap reggel ugyanúgy elkészítettem a reggelit, mint addig.

Rodrigo még a fejét sem emelte fel, amikor letettem elé a kávéját.

Mariana keze remegett.

Amikor megkérdeztem, minden rendben van-e, azt felelte, hogy Mateo miatt egész éjjel alig aludt.

Csakhogy az unokám az egész éjszakát az én ágyamban töltötte.

Attól a pillanattól kezdve többet figyeltem, mint amennyit beszéltem.

Rodrigo dolgozószobája állandóan zárva volt.

Egyik nap Mariana telefonhívást kapott a banktól.

Kiment az udvarra beszélni, és amikor visszatért, olyan sápadt volt, mint a fal.

Rodrigo rögtön megkérdezte, ki hívta.

– Csak egy biztosítótársaság – válaszolta.

A férfi arcáról abban a pillanatban eltűnt a mosoly.

Három nappal később éppen Mateót fürdettem.

Miközben a haját mostam, apró, vizes ujjával megérintette az orromat.

– Nagyi, apa azt mondja, hogy ha meghalsz, minden pénzed a miénk lesz.

Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha kicsúszna a talaj a lábam alól.

– Tényleg ezt mondta apukád, kicsim?

– Igen. Azt is mondta, hogy majd a te virágos házadban fogunk lakni, és nekem lesz egy óriási szobám!

Leöblítettem a haját, és megpusziltam a homlokát.

Nem kérdeztem tőle többet.

Mateo mindössze ötéves volt.

Nem akartam kémmé tenni egy felnőttek közötti konfliktusban.

Aznap éjjel leültem a vendégszoba ágyára, és beléptem az internetbankomba.

Amit ott megláttam, attól majdnem elállt a lélegzetem.

A kertészet üzleti számlájáról az elmúlt hat hónapban tizenkilenc olyan átutalást indítottak, amelyekre nem emlékeztem, hogy engedélyt adtam volna.

A teljes összeg 3 260 000 peso volt.

Néhány utalás öntözőrendszerek előlegeként szerepelt.

Másokat építőanyagok, illetve tanácsadói szolgáltatások kifizetéseként könyveltek el.

Egyetlen átutalás 840 000 pesóról szólt.

A kedvezményezett neve pedig:

MV Patrimonial, S. de R.L.

Azonnal eszembe jutott a kék mappa.

Átnéztem a valódi beszállítóimtól kapott számlákat.

A feltüntetett öntözőrendszereket soha senki nem vásárolta meg.

Ráadásul több utalás munkaszüneti napokon történt, amikor a kertészet zárva volt, és senki sem hagyott jóvá semmilyen megrendelést.

Letöltöttem minden elérhető bankszámlakivonatot és átutalási bizonylatot.

Ezután üzenetet írtam Camilának, az üzletvezetőmnek.

Arra kértem, küldje el az összes beszerzés naprakész nyilvántartását.

A gyanúmról egyelőre nem beszéltem neki.

Hajnalban érkezett meg a válasza.

Az állítólagos megrendelések közül egyetlenegy sem létezett.

Később kimentem a kertbe, és felhívtam Lucía Barragánt.

Ő volt az az ügyvédnő, aki évekkel korábban átnézte a telkem tulajdoni iratait.

Elküldtem neki a számlamozgásokat, és megkértem, ellenőrizze az ingatlan-nyilvántartást is.

– Először is szüntesd meg azt a külön banki hozzáférést – tanácsolta. – És semmit ne írj alá! Ahhoz, hogy érvényesen eladhassák az ingatlanodat, a te jogszerű közreműködésedre is szükség van a közjegyző előtt. Attól, hogy a lányod egyszer majd örökölhet utánad, még nem szerezhetik meg a telkedet.