A találkozón jelen voltak a családi vagyonkezelő alap ügyvédei, valamint a független vagyonkezelők által megbízott nyomozó is.
Beatriz végignézte az elé helyezett dokumentumokat.
Az arcáról lassan eltűnt a megjátszott szomorúság.
– Az a nő tönkretette volna ezt a családot!
– Az a nő rájött, mit loptál el tőlünk.
– Én vigyáztam a helyedre, amikor még azt sem tudtad, hogyan kell viselkedni egy igazgatósági ülésen!
– Most pedig el akartad venni tőlem ezt a helyet azzal, hogy bűncselekménnyel vádoltad meg a feleségemet.
Beatriz azt tervezte, hogy eladja az ékszereket, és a bevételből eltünteti a még rendezetlen pénzügyi hiányosságokat.
Az ezt követő botrányt pedig bizonyítékként használta volna fel arra, hogy Damián alkalmatlan a családi vagyon kezelésére.
Valeria elveszítette volna a jó hírnevét.
Damián elveszítette volna legfontosabb támogatóit.
Beatriz pedig megtarthatta volna az ellenőrzést a számlák és a befolyása megőrzéséhez szükséges pénzek fölött.
– Az a nő soha nem tartozott közénk – mondta hidegen Beatriz.
Damiánt elöntötte a szégyen.
Hányszor hallotta már ugyanezt a mondatot anélkül, hogy megkövetelte volna a feleségének járó tiszteletet?
– Ő volt az egyetlen, aki figyelmeztetett minket arra, ami itt folyik.
A független vagyonkezelők ideiglenesen megvonták Beatriz hozzáférését a családi számlákhoz, amíg a jogi eljárások folytatódtak.
Az ékszerek visszaszerzését hivatalosan is dokumentálták.
Damián könnyedén félreértésnek nevezhette volna az egész ügyet, hogy megóvja a család hírnevét.
Ám nem ezt tette.
Összehívott egy gyűlést.
A rokonok, tanácsadók és a ház vezető alkalmazottai előtt részletesen elmondta, hogyan rendelte el a felesége átkutatását.
– Megvádoltam Valeriát anélkül, hogy tisztességes lehetőséget adtam volna neki a védekezésre. Visszaéltem a hatalmammal, hogy megalázzam. Ő semmit sem lopott el. Éppen ellenkezőleg: leleplezte azt a csalást, amelyről én nem akartam tudomást venni.
Az egyik unokatestvére közbe akart szólni.
– Ez magánügy!
– Abban a pillanatban megszűnt magánügy lenni, amikor az alkalmazottaimat is bevontam a feleségem nyilvános megalázásába.
Damián bemutatta az eredeti jelentést, és nyilvánosan elismerte, hogy azt Valeria készítette.
A jegyzőkönyveket és a bizonyítékokat eljuttatták Valeria ügyvédi irodájába.
Damián egy személyes levelet is mellékelt hozzájuk.
Azt írta, hogy nem várja el tőle, hogy valaha is elfelejtse azt az éjszakát.
Beismerte, hogy a felesége függetlenségét fenyegetésnek tekintette.
Pedig valójában az ő megszállott irányítási vágya jelentette a legnagyobb veszélyt mindkettőjükre.
Valeria elolvasta a levelet.
Aztán eltette.
Attól, hogy most már mindenki tudta, hogy ártatlan, még nem múlt el a fájdalom, amit az okozott, hogy a saját férje előtt kellett bizonyítania a tisztességét.
Néhány héttel később Beatriz megjelent a könyvesboltban.
Ezúttal nyoma sem volt az arcán a megszokott, elégedett mosolynak.
– Beszélned kell Damiánnal. A vagyonkezelők kizártak a számlákból.
– Akkor beszélj az ügyvédeiddel.
– Még mindig helyrehozhatod a dolgokat. Ha segítesz nekem, gond nélkül visszatérhetsz a családba.
Valeria nyugodtan nézett rá a pult túloldaláról.
– Elhagytam egy ékszerekkel teli házat, mert nem tiszteltek benne. Tényleg azt hiszed, hogy a te engedélyed a visszatérésre ennél többet ér nekem?
Beatriz újabb válasz nélkül távozott.
Amikor Damián értesült a látogatásáról, azonnal közbe akart lépni.
Bruno azonban emlékeztette, hogy Valeria maga intézte el a helyzetet, és egyáltalán nem kért segítséget.
Damián lassan letette a telefonját az íróasztalra.
Teltek a hónapok.
Átadta a teljes pénzügyi dokumentációt, kifizette Valeriának a munkájáért járó, szerződésben meghatározott összeget, és minden személyes holmiját visszajuttatta hozzá az ügyvédje által kijelölt módon.
Valeria megtartotta a lakását és a saját jövedelmét.
Damián különválasztotta a családi vagyon kezelését a biztonsági embereitől.
Elfogadta a független ellenőrzést, és megszüntette a magánterületeken folytatott megfigyelést.
Néhány korábbi szövetségese elfordult tőle.
A megfélemlítésre épülő kapcsolatok sorra kezdtek széthullani.
Ez újabb konfliktusokat hozott magával.
Olyan problémákat, amelyeket nem lehetett azzal megoldani, hogy úgy tesz, mintha a múltja soha nem létezett volna.
Egy decemberi estén Valeria éppen a könyvesboltot zárta be, amikor megszólalt a telefonja.
Bruno hívta.
– Damián kórházban van. Támadás történt az egyik raktárnál. Két biztonsági őr is megsérült.
Valeria a pultra támaszkodott.
– Életben van?
– Igen. Eszméleténél van. A támadók azokat az eredeti dokumentumokat akarták megsemmisíteni, amelyeket éppen átadnak a nyomozóknak.
Valeria az ablaküvegen túl zuhogó esőre nézett.
A csalás már napvilágra került.
De azok, akik részt vettek benne, még mindig képesek voltak másoknak ártani, csak hogy eltüntessék a saját nevüket a bizonyítékok közül.
