Valeria elindult a sürgősségi osztály felé.
Rivas utánaszólt, hogy azonnal álljon meg.
Valeria azonban nem vitatkozott tovább.
„Át kell mennem, doktor úr.”
Rubén kinyitotta előtte az ajtót.
Jimena szorosan az ápolónő mellett haladt.
A sárga kesztyűket egyetlen pillanatra sem engedte el.
Gisela, az éjszakai ügyeletért felelős ápolónő, felnézett, amikor meglátta őket.
„Mi történt?”
„Egy kihűlt csecsemő, nagyon gyenge reakciókkal. És egy kislány, akit szintén meg kell vizsgálni.”
A személyzet azonnal munkához látott.
Levetették a kisbaba átázott ruháit, megkezdték a vizsgálatot, és értesítették az ügyeletes orvosnőt.
Valeria részletesen beszámolt minden tünetről, amelyet észrevett.
Közben végig Emiliano mellett maradt.
Jimena Gisela oldalán állt.
Takarót és széket kínáltak neki, de képtelen volt levenni a tekintetét az öccséről.
Rivas dühösen berontott utánuk.
Mielőtt azonban megszólalhatott volna, Rubén jelent meg az ajtóban.
„Az előcsarnokban álló férfiak azt mondják, a gyerekekért jöttek. Valamilyen hivatalos határozat van náluk.”
Jimena azonnal Valeria kék egyenruhájába temette az arcát.
A magasabb férfi felemelt egy irattartót, és a folyosóról megszólalt:
„Az édesanyjuk meghalt a balesetben. Kötelesek átadni nekünk a gyerekeket.”
Valeria mozdulatlanul nézte.
A balesetről eddig senki sem értesített senkit a helyiségen kívül.
Akkor honnan tudhatott róla ez a férfi?
2. RÉSZ
A férfi Adrián Sotóként mutatkozott be.
Állítása szerint a gyermekvédelmi egység megbízottja volt.
A társa néhány lépéssel mögötte maradt, egyik kezét feltűnően közel tartva a kabátjához.
Rivas láthatóan megkönnyebbült.
„Végre! Máris elmagyarázom a helyzetet.”
Valeria azonban egy pillanatra sem mozdult Jimena mellől.
„Először ellenőriznünk kell a személyazonosságukat.”
Soto kinyitotta az irattartót.
Felmutatott egy igazolványt és egy dokumentumot, de az utóbbit már vissza is akarta húzni, mielőtt Rubén alaposabban megnézhette volna.
„A gyerekek egy bizalmas védelmi ügyhöz tartoznak. Carolina Armenta asszony a híd közelében életét vesztette.”
Valeria ereiben megfagyott a vér.
Armenta.
Ez Carolina régi vezetékneve volt.
Akkor változtatták meg, amikor az asszonyt és a lányát bevonták a védelmi programba.
Emiliano akkor még meg sem született.
„Melyik aktából szerezte ezt a nevet?” – kérdezte Valeria halkan.
Soto mosolya egy pillanatra sem tűnt el.
„Abból, amelynek az ügyében eljárunk.”
„Akkor hívja fel a felettesét. Ellenőrizni fogjuk.”
Rivas türelmetlenül dobolt az ujjaival az ajtófélfán.
„Montoya nővér, nem a maga feladata kihallgatni a hatóság képviselőit!”
Valeria egy pillanatra ránézett.
„Ahogy önnek sem feladata ismeretlen embereknek átadni két gyermeket anélkül, hogy ellenőrizné, kik is ők valójában.”
A vita közepén megszólalt az egyik monitor figyelmeztető hangja.
Az ügyeletes orvosnő és Gisela továbbra is Emiliano életéért dolgozott.
Megállapították, hogy a testhőmérséklete veszélyesen alacsony, és a vércukorszintjével is súlyos probléma van, amely azonnali kezelést igényel.
Valeria visszalépett a kisfiúhoz, hogy segítsen.
A keze már nem remegett.
Az orvosnő meghallgatta a beszámolóját, elrendelte a szükséges kezelést, és felszólította a többieket, hogy hagyják szabadon a munkaterületet.
Rivas azt akarta, hogy a dokumentumok tisztázásáig függesszék fel az ellátást.
De senki sem állt le.
Jimena a monitoron megjelenő számokat bámulta.
Nem értette, mit jelentenek.
„Alszik?” – kérdezte alig hallhatóan.
Valeria lehajolt hozzá.
„Most segítünk neki, Jimena. Maradj Gisélával, amíg gondoskodunk róla.”
Az idő mintha megállt volna.
A percek végtelenül hosszúnak tűntek.
A rezidens végre leengedte a telefonját.
Az orvosnő újra ellenőrizte Emiliano reakcióit.
És akkor…
A kisfiú megmozdította az ujjait.
Kinyitotta a száját.
Először csak egy egészen halk nyöszörgés hallatszott.
Aztán sírni kezdett.
Eleinte gyengén, majd egyre hangosabban.
Jimena szeméből is kibuggyantak a könnyek.
„Fáj neki valami?”
„Újra reagál” – magyarázta Valeria gyengéden. „Ez jó jel.”
A kislány azonnal közelebb akart menni hozzá.
Gisela segített neki úgy odalépni, hogy ne zavarja az orvosokat.
Soto azonban kezdte elveszíteni a türelmét.
„A szállítóautó már vár ránk.”
Az orvosnő felnézett.
„Ez a kisbaba sehova sem megy az orvosi engedélyem nélkül.”
Valeria ismét a két férfi felé fordult.
„Ki értesítette önöket a baleset helyszínéről?”
„Az az egység, amelyik megtalálta az autót.”
„Melyik egység?”
Soto nem felelt.
Rubén közben telefonon próbálta ellenőrizni a férfi igazolványát.
Ebben a pillanatban Soto társa hirtelen elindult a vizsgálóágy felé.
Jimena rémülten hátrált.
Valeria azonnal elé állt.
„Gisela, aktiválja a gyermekvédelmi riasztást! Hívják ide a biztonságiakat!”
Rivas ingerülten utasította, hogy törölje a riasztást.
Gisela azonban már megnyomta a gombot.
A folyosóról sietős léptek hallatszottak.
Soto megpróbált Jimena felé nyúlni.
Ugyanabban a pillanatban a társa előrántott egy pisztolyt a kabátja alól.
Valeria gyorsabban mozdult, mint ahogy a férfi célra emelhette volna a fegyvert.
